KATLAN-NAPOK, PILLANATOK
Kovács V. Sára Van, amikor úgy megyünk egy fesztiválra, hogy előre megtervezzük minden percünket, nem hagyunk lélegzetvételnyi időt sem magunknak, percre pontosan meg van határozva a helyszínek, időpontok, programok egymásutánja. Belemegyünk a programok tömkelegébe. Van, amikor úgy megyünk egy fesztiválra, hogy megnézzük előre a programot, listázzuk a kedvenceket, de azért teret engedünk a lüktetésnek, és néha hagyjuk, hogy ne az előre megírt történjen meg velünk. És van, amikor úgy, hogy rábízzuk magunkat a véletlenre. Teljes mindenünket a fesztiválvéletlenre. Én a harmadik kategóriába tartoztam a 7. Ördögkatlan Fesztiválon. Oda mentem, ahová hívtak, amihez/akihez kedvem volt – ha éppen a fűben ücsörgéshez, akkor ahhoz. Úgy éreztem, esélytelen lenne bármilyen térképet is követnem, ami belém akar költözni, az megteszi. Első katlanozóként mégis sikerült megéreznem az ízét, megértenem a lényegét. A teljes cikk az Apertúra magazinban jelent meg.