TOLDI
"Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket, Nem az örökségen civódó gyermeket: De kivel nem ér föl egész világ ökre: Dicső híre-neve fennmaradt örökre." Arany János elbeszélő költeményének e záró sorai indították el az alkotók fantáziáját, hogy Toldi Miklós alakját, sanyarú sorsát és felemelkedését színpadi alakokban megfogalmazva mutassa meg a mai általános iskolásoknak. Úgy gondoljuk, a dicsőséghez vezető út az, ami a színházban érdekes, az a számtalan konfliktus, azok a kalandok, melyek egy embert kiemelnek a többi ember közül. Toldi Miklóst, a félárva, apa nélkül nevelkedő fiút, akinek testi erejére, ügyességére - s talán tisztaságára - György bátyja féltékeny, Miklóst, az embert szeretnék megmutatni. Azt az embert, aki esendő, aki túlságosan is jóhiszemű, aki hirtelen haragú s ezért bűnbe esik; a fiút, aki nagyon tud szeretni, s aki nem áll bosszút bátyján, bár tehetné; akit megindít a fiait elveszített özvegy könnye, s aki a váratlan kapott apanázsból bizony jól felön...