ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

Márta Pista a 25. Völgy kapcsán rólunk is beszélt. - Ilyen például az Ördögkatlan, amihez sok egykori völgylátogató átpártolt. Mennyire komoly a rivalizálás a két fesztivál között? - Nincs rivalizálás. Az Ördögkatlan a Művészetek Völgyéből, jobban mondva Pulából nőtt ki, ahol Bérczes Laciék csinálták a Bárka Kikötőt. 2010-ben egész egyszerűen nem tudtuk finanszírozni őket, akkor Laci azt mondta, hogy az Európa Kulturális Fővárosa Pécs miatt lehetőségük van megszervezni egy kis fesztivált; mi a véleményem arról, hogy három faluban, Kisharsányban, Nagyharsányban és Palkonyán csinálnák tovább? Azt mondtam neki, hogy nagyon örülnék neki, mert nem szakadna meg a „bárkás" folyamat, bár vérzik a szívem, hogy nem a Balaton-felvidéken lesz, hanem Baranyában. Csak egyszeri alkalomra számítottak, de az Ördögkatlan azóta is él. Ez egy nagyszerű dolog. Lehetőség szerint egyeztetjük az időpontokat, már nem esik egybe a két fesztivál. Aki akar, idejön, aki akar, oda is. Én például szintén...

Szél támadt  - zene zongorára és emlékekre (Márta István „anakronisztikus” koncertje) 1984-ben - egy kicsit Cseh Tamásnak is köszönhetően, de - alapjában véletlenül kerültem Kapolcsra. A romos állapot nem csak a falu épületeire, kőbástyáira, de a lelkekre is jellemző volt. 1985-ben Támad a szél/ Kapolcs riadó címmel egy hangnapló-lemezen rögzítettem a kapolcsiakkal, a tájjal, a romos és igen régi – akkor megvásárolt – „Szabó házzal” kapcsolatos érzéseimet. Most, szinte egy emberöltővel később, megpróbálom a régi dokumentumok alapján - újfent a hangok és képek világával – összerakni a mozaikot. Immár 62 esztendősen. Mi történt, történt egyáltalán valami is... ENGLISH SUMMARY AVAILABLE.