Először is, tisztázásra szorulna a normális és nem normális szembenállás. Szorulna, ha nem volnánk Katlanlakók. Mert így, számunkra, minden kétséget kizáróan tapintható közelben áll a különbség. Ez, ha azt vesszük, kivételes szerencse. De, hogy ráadásul a nem normálisság rendes évi továbbképzésén túl részt vehettünk egy „mesterkurzuson” is és a legnagyobbtól tanulhattunk, ez egészen kivételes. Ugyanis eljött közénk szellemében Szókratész. Az ember, aki nem tud semmit és ehhez méltóan él és keres. Illetve felkutatja az olyan embereket, akiknek –ahogy ő mondja-, bögöly módra kell a fejükre ülni és minden erejével azon van, hogy az emberek jobbá, többé váljanak, (jobb szó híján) „bölcsessége” által. Tehát itt volt kora este, egyszerű, sötét, csíkos öltönyben, fehér ingben, fekete cipőben, ősz hajjal, szakállal. Ő, meg egy szék. No, meg mi, athéni férfiak. Teljesen mellékes, hogy a nap és a kor Szókratésze Haumann Péter, mert amiről ma beszél, az több ezer éve érvényes, sőt, lehet, hogy m...