egy mást
"Itt vagyunk, és mégis máshol vagyunk. Felbukkanunk és eltűnődünk. Közeledünk és mégis... Valahol elhagytam magam. Röhögve hajtottam fejem bokájára, miközben azon gondolkodtam, inkább sírnom kéne, ha elmegy.” Performansz a kizökkenésről; hogy a mindennapok is lehetnek nem-mindennapiak.. pláne a ’nemnormális’ Katlanban! Formálja Harmath Olívia és Szeri Viktor