ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

Háy János: A HALOTTEMBER  „Amikor írtam, minden olyan vesztésre gondoltam, amikor egy nő elveszíti azt, akivel közös életet tervezett, mert elhagyja, mert félévente jár haza, mert meghal, s neki viszonyulnia kell ehhez a hiányhoz, és gondoltam minden olyan férfira, aki egy ilyen elhagyásból újra vissza akar lépni a múlt valóságába, mintha közben nem telt volna az idő. Gondoltam minden olyan férfira és nőre, aki azt hiszi, gond nélkül tud belelépni a másik ember múltjába, s szinte észrevétlen lesz leölve, ahogyan karácsony böjtje előtt a disznók.” (Háy János) Főbb szerepekben: Mészáros Sára, Mucsi Zoltán  Rendező: Bérczes László  Bemutató: 2016. október 20.  Játszóhely: Szkéné Színház 

A fesztivál szakmai zsűrije négy tagból állt: Császár Angela (Magyar Művészeti Akadémia), Galgóczy Judit (Magyar Színházi Társaság), Szilágyi Tibor (Magyar Teátrumi Társaság) és Kovács Natália (Színházi Kritikusok Céhe). Legjobb monodráma előadás Petri György: KEZDHETEK FOLYTATÓDNI – PETRI-EST vers-est Játssza: Pál András Csellista: Rozs Tamás Rendező: Valcz Péter Az Ördögkatlan Produkció és a Radnóti Színház közös előadása Legjobb alakítás különdíja Mészáros Sára Háy János: A HALOTTEMBER  című színházi balladájában nyújtott alakításáért. Rendező: Bérczes László Az Ördögkatlan Produkció, a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné Színház közös előadása A Magyar Művészeti Akadémia különdíja a legjobbnak ítélt produkcióért Háy János: A HALOTTEMBER színházi ballada Rendező: Bérczes László Az Ördögkatlan Produkció, a Nézőművészeti Kft. és a Szkéné Színház közös előadása

Háy János: A halottember / Az Ördögkatlan, a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. közös produkciója (Szkéné) Sodró lélekrajzú, vérfoltos lírájú drámai önvallomás jelenik meg hibátlan mértanú, mély empátiájú előadásban. Ráérző, továbbgondoló, sokrétű rendezés, ihletett színjátszás ad formát a megrázó majdnem-monológnak. A kettő, szöveg és megjelenítés mégis egymás özvegye. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA. Mészáros Sára kisgyermekével magára maradt fiatalasszonyt alakít. Gyémántcsillogású meséből indulva, majd végül látszólag oda visszaálmodva elveszett életét, kisiklott sorsát. Ha nem szól közbe az értelmetlen öldöklés, ha milliók egyikeként nem hal meg a világháborúban az ő férje is, a címszereplő ásó-kapa-nagyharangig Annuska királya lehetett volna. A színésznő hosszú láncokra erősített hinta két személynek elegendő nagyságú téglalapján üldögélve emlékezik, mesél. Az élőbeszéd által mintha naplóját írná. Ha feláll, talpa alá anyaföldként két korong simul: egy belső, szűkebb, halványan sugar...