ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

Évente egy beszélgetést mindig végighallgatok Kovács András Ferenccel, vagy ahogy mindenki hívja: KAF-fal. Persze, választhatnék mást is, hallgathatnék valami újat, de kevesen tudnak irodalomról annyira – jó értelemben – nem irodalmian beszélgetni, mint Kovács András Ferenc. Ágoston Zoltán beszélgetőpartner – szerencsére – ráhagyja csapongásait. Mondataik nem arról a fiktív világról szólnak, amely a szerző alteregói által még sokszorozódik is, hanem a mindennapi világban való létezésünkről, bizonyítva azt, hogy szerepvilágok találkozása ez a hely, ahol élünk. Hogy ez a világ kell ahhoz, itt és így, hogy találkozzanak, s egyáltalán: hogy megszülessenek ezek a nem létező létezők. S ami máskor, más időben lényegesnek számít (elindulás a világban, állomások és célok, utazások) itt mind kiegészítőként definiálódnak. „Nálam nincsenek egész történetek, mint például Kányádi Sándornál” – kétségtelenül rokonszenves egy magamfajta huszonévesnek. Szimpatikus az a „cicomátlanság és gazdagság” is, a...

Szikrázó napsütés a Vylyan teraszon, délután negyed öt. Ágoston Zoltán nagytudású Jelenkor-szerkesztő megszólaltatja a kortárs magyar irodalom nagyjait. Olyan partner, akinek nem nehéz kérdeznie, mert érdekli a kérdezett, akinek nem nehéz kommentálnia, mert továbbfűzi-hozzátoldja önmagát is. Tud kapcsolatot teremteni – titokban legalább annyira róla is szól a beszélgetés, mint a másik félről.. Tud messzire vinni és visszahozni. Dragomán György íróval hatalmi játszmákról, kenyérsütésről, királyokról, Robin Hoodról és Little Johnról, gyorsan beszélő látásmódról, Garaczi László Arc és hátraarcáról, az időkezelés kérdéséről, a semmiről való írásról, nyereségről, verekedésekről, nevek fordításáról, magyarázkodásokról, fiúkról, lányokról és szerkezetekről, Vásárhelyről, önmagáról beszélgetett. A közönség soraiban már ott ült Kovács András Ferenc. Holnap ő következik. Szabó Julcsi