ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

A hat egységből álló előadásban tételenként egy-egy táncos és zenész találkozik, és a találkozásból születő improvizatív produkciók előadói keverik és egyesítik a különböző kortárs tánctechnikákat, a néptáncot és más mozgásrendszereket, ahogy zenész társaik is szabadon közlekednek a barokk, a mai zene, a népzene és a jazz között. Közreműködők: Krámer György (tánc) és Kovács Gábor (cselló), Gera Anita (tánc) és Gera Gábor (tangóharmonika), Gergye Krisztián (tánc) és Zombola Péter (zongora), Lőrinc Katalin (tánc) és Lőrinszky Attila (nagybőgő), valamint Kovács Gerzson Péter (tánc) és Alexander Balanescu (hegedű) találkozásából születik valami új, ami csak itt és csak most létezik.

Táncelőadást nézni a kora délutáni órákban még talán az Örödögkatlanon is bátor dolognak mondható. Azon kívül, hogy bölcs helyválasztás kell hozzá, megfelelő mennyiségű és viszonylag nagy nyitottsági fokkal rendelkező közönség is szükséges. Úgy gondolom, a Gergye Krisztián rendezte Honvágy esetében ez a két feltétel nagyszerűen teljesült szerdán, a Vylyan Teraszon. Kapóra jött, hogy az esővel fenyegető időben bekucorodhattunk egy terembe és pont annyian ültük körbe a téglalap alakú teret, ami még zsúfoltságnak nem, de teltháznak már éppen mondható. Lőrinc Katalin szabadon engedett, sűrű hajjal, egy kis fekete ruhában egyensúlyozgat a tér szélein, majd lépésekkel, forgásokkal méricskéli a belső teret. Gergye Krisztián civil szerelésben beszél a mikrofonba, a kintről és a bentről, a szerepbeli és szerepen kívüli létről elmélkedik. Lőrinc Katalin anya, szerető, barát: olyan valami vagy valaki, akitől nehéz, küzdelmes a megválás. Gergye Krisztián egyszerre eltáncolja és celebrálja a fájdal...

Gergye Krisztián Társulata a 2011-2012-es évadban, létezésének 10. évfordulója alkalmából egy nagyszabású performansz-sorozat folyamatában a nemzeti és a személyes identitás, az önálló entitás és társadalmi szerepvállalása konfrontációjából kiélezett színpadi helyzeteket teremt, melyekben a kortárs tánc és megannyi társművészeti műfaji találkozásának dramaturgiájából személyes és megrendítő önvallomás fakadhat. A kísérleti performansz sorozat egyik jelentős eredménye a „Honvágy“ című duett, melynek premierjére Bécsben, a Theater Brettben került sor 2012. november 7-én, a Mitteleuropäisches Theaterkarussell fesztivál keretében.  Ezt a duettet hozza el az Ördögkatlanba Lőrinc Katalin és Gergye Krisztián. Az előadás az ember, a művész, a táncos testének szélsőséges színpadi szituációiból kikényszerített fizikalitásából hívja elő azon viszonyhelyzeteit, melyek előmozdítják a hazához, anyához és egyáltalán a világhoz és gyökereinkhez való kötődéseink igazságait vagy hazugsága...

A fesztiválvégi hangulat tagadhatatlanul érződik a levegőben, miközben a tornaterem előtt gyülekezünk a PR-Evolution vasárnap esti előadására. Kortárs táncelőadásból idén hármat láthattunk; s talán nem tévedek sokat, amikor azt állítom, hogy kevés olyan művészeti ág akad, ami annyira távol áll e tájék lakóitól, mint a kortárs tánc. Hiszen maga a műfaj hazai viszonylatban is csak egy viszonylag szűk réteget érdekel. Nem mindegy tehát, milyen előadást vagy alkotókat hoz le vidékre a fesztivál, hiszen amellett, hogy illeszkednie kell a programsorozat arculatába (egy Experidance-t például nehezen tudnék itt elképzelni, az megint más kérdés, hogy nem tekintem őket kortárs táncegyüttesnek), de fellépnek bizonyos „pedagógiai szempontok” is. A nézők többségét – a fiatal korosztályból kikerülő – fesztiválozók teszik ki, nem lehet figyelmen kívül hagyni a helyi lakosok és környékbeliek részvételét sem, akik meg nyilván nem látnak minden héten kortárs táncelőadást. Ebből a szempontból tehát mi...