Bejegyzések

pesti magyar színház címkéjű bejegyzések megjelenítése

„A minden a semmi… ?” – Jon Fosse: Tél

Áprilisban mutatták be először a kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Magyar Színház közös produkcióját, Jon Fosse: Tél című darabját Bérczes László rendezésében. A három főszereplő Mészáros Sára, Őze Áron és a hinta megérkezett az Ördögkatlan Fesztiválra is. Ott láttuk. A kortárs norvég drámaíró, Jon Fosse ebben a darabjában az egyik legbanálisabb történetet írta meg. Azt a mindannyiunk érzelmi életét meghatározó élményt, amelyhez nem kell más, csak egy férfi és egy nő. Ebben az esetben találkozásuk pillanatában: egy lelkileg sérült nő és egy már elkötelezett férfi. A nő vágyakozása a társ jelenlétére és a férfi házas magánya hullámzik 70 percen keresztül oly módon, hogy kérdéseket gerjeszt, és ezáltal megadja azt a lehetőséget, hogy saját életünk kérdéseire is találjuk meg a válaszokat önmagunkban. Hiszen ennek a két embernek az egymás iránt érzett szerelme – a külső körülményektől is eltekintve – pont olyan, mint bármelyikünké. Állandó vívódás önmagunkkal és a másikkal sze...

Hétköznapi imbolygások: Jon Fosse Tél című darabja

Az esőtől, meg a fülledt terem párájától egyaránt mindenki vizes a Mokos Pincészet aulájában. Várjuk az előadást, amelyet a hely saját(!) színháztermében játszanak majd ketten. Hát, mégis csak tud ez a Katlan valamit, ha igény támad egy boros gazdában, hogy saját teátruma legyen. Én, személy szerint félek attól, hogy minden nedvesség az arcomra fagy majd a mosollyal együtt az előadás végén. Ugyanis skandináv darabról van szó, nőről és férfiról beszél, színház, ezért már magában nem egyszerű a képlet, ráadásul a címe: Tél. Elkezdődik a pusztán párbeszédekre épülő darab. Őze Áron vészjósló ballonban gubbaszt egy himbálódzó „színpadon”, de nevezem inkább színpadi térnek. Ott ül, talpig unalmas színekben és vár. Valamire nagyon, szemlátomást. Egyelőre úgy tűnik, hogy a nézőkre. Mindenki elfoglalja a helyét, a földön is ülnek. Bérczes László darabjára sokan kíváncsiak. Mégiscsak a Katlan papája. Tömve tehát a terem. Közben két zongorabillentyű leütve, ismétlődően, kínvallatni szokás ilyesmi...