Két félkoncert
Megúszom. Úton a második koncertre már tudom, hogy ez lesz, hogy most csak ez lehet a cím. Persze, kimagyarázhatnám, miért nem sikerült odaérni, ha egyszer erről kell írni, s miközben megannyi kérdőíven osztályoztatunk, mennyire is vagyunk elégedettek a fesztivál infrastruktúrájával, a falvak közötti közlekedéssel, magamat is meg kellene interjúvolnom, hogy is állunk. Persze, nem csak ez lehet az oka a félkoncertnek. Lehet a számos egyéb program; egy fesztiválozó sokszor hajlik inkább a nézzünk-bele-mindenbe-egy-kicsit elgondolásra. Mivel Cseh Tamásról szól e nap, végiglátogatom a rá emlékező programokat, így maradok le a palkonyai Téka koncertről és a nagyharsányi Ghymes elejéről is. Félkoncertet azonban nyilvánvalóan nem kellene minősíteni, azért sem, mert fesztiválok utolsó napjaiban gyakran érzem, másképp állok már a programokhoz, mint az elején. De nem is csak erről lenne szó. Gyakran elmélkedek mostanában az ismeretlen megismerésén, sokszor gondolkodom saját, talán nem helye...