Katlan közepébe, táncba vágva
In medias res kezdek az idén, s ez a vágás még középebbre sikerült, mintsem gondoltam volna: éppen csak leszállok a vonatról Pécsett (igaz, jó két órás késéssel), egy ismerős arc nyom két puszit a homlokomra (mondván, hogy most nem engem várt, majd holnap a Katlanon, de azért ha már a keze közé akadtam, megcsókol). A következő pillanatban egy göndör hajú srác áll előttem „Ördögkatlan” felirattal, gyorsan útba igazít, hol találom a közvetlen fesztiváljáratot (Lőrinc Katalin pedig öles léptekkel halad előttem a megnevezett busz felé, alig bírom követni). Ez az! Így emlékeztem az Ördögkatlanra: csupa öröm, váratlan találkozások, meglepetések sora. Rövidesen Kisharsányban ücsörgök és a Folkside -ot hallgatom. A fegyelmezett mozdulatokkal, megfontoltan, szinte elgondolkodón mulató, középkorú közönség inkább intellektuális kihívásnak tekinti a népzenét és az elektromos gitárt összeházasító, meglepő, néhol egészen eszement megoldásokat választó zenekart. Pedig a gitáros-énekes Both Miklós b...