ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

Két jéggé fagyott ásványvizes palackkal a hónom alatt kúsztam előre reggel kilenckor a sorban, hogy megkérdezzem a legelöl fekvőket, mikor kell érkezni ahhoz, hogy valaki itt elsőként jusson sorszámhoz az esti Parasztopera előadásra. A pesti fiatalok azt válaszolták, hogy olyan öt óra körül értek oda az Európa Kiadó-koncert utáni saját buliból. Ezzel lekörözték a nagyharsányi anyukát, Erikát, aki reggel hatra érkezett egy kempingszékkel, hogy a családját ma is elvigye színházba. A győztesek állítása szerint megéri Pintér Bélára itt sorban állni bejutásért, hiszen Budán, a Szkéné Színházban is nehezen lehet jegyet kapni a több mint tíz éve futó előadásra. Egyébként is remekül érzik magukat, hiszen a tegnapi kánikulai kívánság meghallgattatott, és ahogy egyre emelkedett a kegyetlen nap, a horizonton megjelentek kis zöld vízpermetező gépeikkel a fesztiválistenek, és hűs vízpárát bocsátottak az immár majdnem a kis templomig kígyózó sorra. Félálomban még áldottam az eszem, hogy nem tettem...

Tegnap reggel helyszínt változtattam, és a kisharsányi sorszámra várók közé vetettem magam. Ehhez csak ki kellett ugranom a szállásunkon a zuhany alól, és beugranom a majdnem idáig érő emberi csodákból álló sorba. Most azért jólesett, hogy nem kellett átsofőrködnöm magam félálomban az ötvenfokos, és épp ezért nagyon vidám és hallucinogén fesztiválközpontba. Bár tudom, hogy sokan vártak rám, hiszen tegnap este, ha már ott volt egy kígyózó sor, beálltam csak úgy megszokásból a közepére a Narancsligetben a Kistehén-koncert előtt, és a hátam mögött megszólaltak, hogy maradjak csak, persze, nehogy a sor végére álljak, tudják, hogy én vagyok az a narancsos pszichológus, akivel meg lehet osztani, és hogy majd holnap reggel is menjek. A sor elején itt történetesen nem színházi sorszámot, hanem jéghideg fröccsöt osztottak, és egy sikertörténet volt az egész, mert mindenkinek jutott belőle, senki nem távozott lógó orral. Ennek aztán együtt örültünk, és hagytuk, hogy kimeneküljenek belőlünk a h...

Amikor ma hajnali ötkor kiléptem a kisharsányi pajtából, tettem egy tétova mozdulatot a kihalt infópult felé és megfordult a fejemben, hogy most kéne elkezdeni sorban állni, jól meglepni a korán érkezőket, hogy akkor tessék, szevasztok, én vagyok az első, és tényleg sorszámot szerzek, teszem azt Tasnádi István és a Szabadkai Népszínház Tapasztalt asszony című előadására. De egyrészt túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy egyik lábamat még mindig viszonylag méltósággal tudjam a másik elé tenni, másrészt a tapasztalt asszony én vagyok, úgyhogy juszt se fogok én erről a rekkenő hőségben színészi alakításokat nézni. Zene és szabad levegő – ez a Katlan-jelszó nálam. Már amikor kapni levegőt és nem használt oxigént pumpálnak ránk a járda menti falak és a gonosz pálmafák is a faluban. Mert itt tényleg van pálma, meg kabóca is van, kopár szik sarja is, meg este a Made in Pécs Színpad mellett birs-törköly pálinka is. Na és azzal kezdődött a baj, de ne vágjunk a dolgok elébe. A gyereket ren...

Tegnap reggel helyszínt változtattam, és a kisharsányi sorszámra várók közé vetettem magam. Ehhez csak ki kellett ugranom a szállásunkon a zuhany alól, és beugranom a majdnem idáig érő emberi csodákból álló sorba. Most azért jólesett, hogy nem kellett átsofőrködnöm magam félálomban az ötvenfokos, és épp ezért nagyon vidám és hallucinogén fesztiválközpontba. Bár tudom, hogy sokan vártak rám, hiszen tegnap este, ha már ott volt egy kígyózó sor, beálltam csak úgy megszokásból a közepére a Narancsligetben a Kistehén-koncert előtt, és a hátam mögött megszólaltak, hogy maradjak csak, persze, nehogy a sor végére álljak, tudják, hogy én vagyok az a narancsos pszichológus, akivel meg lehet osztani, és hogy majd holnap reggel is menjek. A sor elején itt történetesen nem színházi sorszámot, hanem jéghideg fröccsöt osztottak, és egy sikertörténet volt az egész, mert mindenkinek jutott belőle, senki nem távozott lógó orral. Ennek aztán együtt örültünk, és hagytuk, hogy kimeneküljenek belőlünk ...

Ruska&Mica a sorban állók között (Sisso) A magyar színházba járó nemzet, és ezt leginkább az Ördögkatlan fesztivál nagyharsányi információs pultja előtt reggel kilenctől kanyargó soron lehet lemérni. Az itt várakozók a fesztivál színházi programjaira szeretnének sorszámhoz jutni. A karszalaggal rendelkezőknek természetesen az előadások is ingyenesek, de a színházi nézőtér férőhelyeinek száma véges, így muszáj sorban állnia annak, aki ragaszkodik a kultúrának ehhez a drámai tortaszeletéhez. Mindig az aznap esti előadásokra osztják reggel tíztől a jegyeket, és egy fő egyszerre maximum négy sorszámot kérhet. Szerdán, a második napon reggel nyolc és kilenc között már kikempingeztek a népek a kegyetlen napra, és olvasással, beszélgetéssel, az előző napi, hajnalig tartó Quimby-koncert sérültjei pedig óvatos meditálással, merengéssel, bóbiskolással töltötték az időt, amíg megnyitott a sorszámosztó üzem. A rutinosabbak csapatostul települtek a bokrok hűvösébe, és egyenként küldt...