Erik Satie: Vexations
Satie zaklatott darabját meditációra invitáló környezetben, a palkonyai Faluházban játszotta Faragó Béla, Futó Balázs és Kerek István huszonnégy órán át. Az egymást váltó előadók nem figyelmeztetik hallgatóikat, mint Satie egy koncerten tette, hogy „járkáljanak, beszélgessenek, ne figyeljenek”, hogy hagyják, élje körül a zene mindennapi tevékenységüket, nem költözött be senki – nagyobb a csend, mint a templomban. A közönség szabálytalanul kering: bepillant, visszalép, tanácskozik, végül elszánja magát és hangtalanul leül, hogy három, húsz vagy százhúsz perc múlva – attól függően, merre hajlik épp az atonális, ametrikus pianínó és a rozéfröccs vonzásának mérlege – egy árnyas teraszon keressen menedéket a hőség elől. Játék és szemlélődés folyamát csak a digitális számláló ugrása akasztja meg másfél percről másfél percre, visszarántva az előadót és a hallgatót a fesztivál idejébe, nyolcszáznegyvenszer. Zágoni Rita
