ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

Orgia Múltszembesítő revü négy öpizódban, naranccsal Kedves testvéreink, nemzetes asszonyok! Engedjék meg nekünk, hogy bemutassuk önöknek a Nyilas uralom legdicsőbb pillanatait! Kiváló játszóink ugyan nem színészek, hanem a nemzet tisztogatásának elszánt harcosai, azonban a szórakozás garantált: ha éppen nem a hazaszeretet iránti elkötelezettség áhítatos könnyei ködösítik pilláikat, akkor biztosan pajtadöngető, orkánszerű kacajban lesz részük. Kivételes zsidóvicceink vannak, tényleg. Meg van egy cigányunk, meg egy zongorista zsidónk is. Kun Páter testvér – Tóth András Fülemüle testvér, a költő – Czillich testvér – Gerner Koppány Boros testvér – Vajda Kristóf Tütyi, a cigó – Veress Kamen Straubmann, a zongorán – Dovalovszki Erik Fény – Rózsa Gabriella, Méhész György Dramaturg – Cs. Nagy Adrienne Rendező – Regős Simon Zoltán Gábor azonos című műve alapján Tisztelt hölgyeim és uraim! A mai este folyamán bepillantást nyerhetünk a nyilas uralom legdicsőbb pillanataiba. Páter Kun vezeté...

avagy hogyan bánjunk a történelmi traumáinkkal?  A huszadik századi magyar történelem bőven gondoskodott arról, hogy az itt élők megtapasztalhassák, milyen az, amikor egy nagyobb embercsoportot valamilyen súlyos trauma ér. Megélhették – és ha szerencséjük volt, túlélték -, milyen az, amikor nem önszántukból egy másik ország polgáraivá és egy hátrányos helyzetű kisebbség tagjaivá válnak, milyen az, amikor kirekesztik és a kiirtandók listájára teszik őket, vagy épp milyen osztályellenségnek lenni. Magyarországon nehéz volna olyan embert találni, akinek a családját ne érintette volna egy vagy több a felsorolt traumák közül, és mint másod- vagy harmadgenerációs „örökös” valamilyen formában ne szenvedte volna, ne szenvedné meg a következményeket. A dolgot csak súlyosbítja, hogy a normálisnál – persze kérdés, mi a normális? – erősebb a késztetés bennünk, hogy saját traumáinkat megversenyeztessük más csoportok traumáival, és bebizonyítsuk, hogy mi szenvedtünk többet. A traumák eff...