17.04 Szevasz Tamás! (találkozunk Palkonyán a Malomparkban, úgy háromnegyed öt körül, gyertek, ha gondoljátok) Pont Palkonyán voltunk. Merthogy a Faluházban játszottuk a Mulatságot. 2009. augusztus 7. volt, délután öt után jött az esemes Évától, hogy immár végképp elköszöntél tőlünk. Az előadás után a Hárságyi pincészethez mentünk a fiúkkal, koccintottunk, Szevasz, Tamás! Azóta minden augusztusban. Tavaly a nagyharsányi focipályán gyűltünk ö ssze. Dörgött, villámlott, leszakadt az ég. Mi néhányszázan gyakoroltuk az éneket – és amikor megszólaltak a harangok, kitisztult az ég. Talán odébbtoltál néhány felhőt, és ránk irányítottad a Napot, hogy jól láss bennünket. Mi pedig, ahogy tudtuk, énekeltük Bereményi Géza sorait: Csönded vagyok… Ezen a nyáron Palkonyán gyűlünk össze (és egy pillanatra Brigire is gondolunk majd, aki tavasszal hagyott itt bennünket). Tízen, százan, sokan, jöjjön, aki úgy gondolja. Vagy mert már türelmetlenül várja az örkényesek koncertjét. Ők is velünk...