Szeretnék már olyat látni, hogy el is mennek Moszkvába
Irina Moszkvába vágyódik. Irina egy jóravaló férjet szeretne magának. Irina álmodozik. Idáig akár a Három nővérről is beszélhetnénk, de Medvegyev drámájában Irina fodrásznő. Mégpedig egy teljesen átlagos asszony, aki felmos, hajat vág és szerelemről álmodik. Természetesen neki sem az érte égő, de esetlen Viktor kell (pedig ő szüntelen odaadással mondja el többedjére is szerelmes versét), hanem inkább Jevgenyijjel tartana, aki persze csak kihasználná őt. Az ember legszívesebben kiabálna Irinával, hogy „gondolkoggyámáasszony!”, de egyrészt Irina a saját buborékjában él, ahol önmagának épít az életéből mítoszokat (pl. a börtönviselt férfi leveleiből), másrészt rajta nem biztos, hogy segítene a valóság. Töretlen optimizmusa megrendítő. Így illenek ebbe a keretbe a romantikus filmes elemek is, hiszen a reményhal hal meg utoljára: a szőke herceg bármelyik pillanatban megjelenhet. A csordultig telt tornateremben filmes főcímmel kezdődik az előadás; a Grace Jones dalos betétek mellett pedi...