ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

A levegőben pedig valami olyan oldottság, ami csak akkor lehetséges, amikor egy családi asztalnál a közös vacsoránál, jó háziasan föl van vágva a paradicsom, egy nagy tálba halmozva, amiből mindenki vesz és tudják, hogy aznapra már nem várható harag. - Dudás Demeter bejegyzését olvashatják az Ördögkatlan Fesztivál szombati napjáról. Magányos, száraz párakapuk. Lehűlt a levegő, szükségszerűen kikapcsolták őket. A levegőben pedig valami olyan oldottság, ami csak akkor lehetséges, amikor egy családi asztalnál a közös vacsoránál, jó háziasan föl van vágva a paradicsom, egy nagy tálba halmozva, amiből mindenki vesz és tudják, hogy aznapra már nem várható harag. Ha lett is volna, elszállt, mindenki fáradt, kint enyhül a meleg, nem ad okot az időjárás az ingerültségre. Lassan pedig, ki-ki a maga könyvével ágyba megy, olvas kicsit, aztán belezuhan, szó szoros értelemben véve a maga álmába. Az is lehet, hogy nem álmodik semmit, akkor reggelre az izmai a régiek lesznek, ruganyosak, és hevesek,...

Gyerekkoromban, - gondolom, ezzel nem vagyok egyedül -, féltem a cirkuszosoktól. A bohócoktól főként, azt hiszem, ennek a fóbiának van is valamilyen tudományos terminusa. De csak az elmúlt nap után jöttem rá, hogy mi bántott engem hosszú éveken át ennyire a külvárosi, vagy kisvárosi társulatoknál. - Az Ördögkatlan Fesztivál szombati naplóját Dudás Demeter írta. „A Föld egy ún. szuicid bolygó.” Ezt hallottam egy tudós csillagásztól még évekkel ezelőtt. Ezt az állítását arra alapozta, hogy a Nap közelsége miatt előbb-utóbb az élhetetlenségig felmelegszik és az ózon lyuk nem lesz képes addigra majd megvédeni attól, hogy mint egy grillcsirke pirosra süljön. De ezt már én teszem hozzá. Aztán már nincs az a szorgos Gaia, aki megfelelő hűtőfürdőt csináljon neki. Hamuvá ég. Nyilvánvalóan rengeteg idő ez, de még akkor is születni fognak. Mi, emberek, pedig szisztematikusan rongyoljuk el a védőréteget. Halálra vagyunk ítélve, a döntésünkkel pedig halálra ítélünk. Zárom is soraimat. Minden bizon...

A Katlan gyermek programjai annyira sokfélék, hogy felsorolni is fárasztó volna. De mindenesetre legyen az muzsikálás, egy harcossá avatási ceremónia, bármilyen szerep, vagy álca, amiben megkérdőjelezhetetlenül átváltozik, soha nem látott elánnal csap bele. - Az Ördögkatlan Fesztivál csütörtöki napjáról Dudás Demeter bejegyzését olvashatják. Minden lakóink között is a legelőkelőbbek azok, akiket a köznyelv gyermekeknek hív. Mondjuk meg, a gyermek kifejezés márpedig félrevezető. De nem azért, mert nem azt jelenti, amit tudunk, hogy jelent, hanem azért, mert sok bárgyú és szükségszerűtlenül leegyszerűsítő képzetet társítanak a fogalomhoz. Pedig ha tudná a felnőtt, amit a lepkék! Ki látott már például pillangót szomorkodni? Ha jobban belegondolok, szárnyainak tartása elárulhatja, de ezt figyelni nem gyakori. A lepke boldog, nincs gondja, szálldos virágról-virágra, képeslaphőssé válik és kis természettudományi határozó illusztrációjává. Akár a címlapon is feltűnik. Emellett álom metafo...

A tompa melegben, érdekes, de kinyílik a tudat. Ehhez segítségül számtalan hígításban, bölcs szőlészek által nevelt borokból fröccs készül. Egy külön sátorban verspincérek szolgálják fel az „étlapról” a választott verset, vagy novellát. - Az Ördögkatlan Fesztivál szerdai napjáról Dudás Demeter bejegyzését olvashatják. A Katlanra érkezők különfélék. Eltérő okokból utaztak több-kevesebb kilométert. Egy biztos, okkal jöttek. Természetüknél fogva sem lehet ugyanaz a szándékuk. Ha csak arra gondolok, hogy nagy családok, sok gyerekkel, felelőtlen fiatalok, magukat szélnek eresztve, különcök, kedvük csúcsán, sznobok és spontánok, egyszóval a Katlan Köztársaság személyei, mind másként és mást akarnak megélni ebből a pár napból. És itt annak rendje és módja szerint történnek egymás után, felváltva a dolgok, de mindenki mást vár (el). Egy biztos: semmit sem muszáj, de mindennek elébe lehet menni. A döntések mindig esetlegesek, és nem előre megjósolható lefolyásúak. Persze, megvan a maga re...

2015. augusztus 3. - Ördögkatlan Fesztivál Még ugatás sem hallatszik. Egy németjuhász pár a kerítés mögött is csak felhúzza a szemöldökét. Ők már ismerik az ember fajtáját, ismerik ezeket az embereket is. Csak a szokásos. Később azonban kezd fölpezsdülni az élet. Az Örkény Vurstli szolidan próbál. - Ezen a héten az Ördögkatlan Fesztivál résztvevői írják a naplót a Literán. Elsőként Dudás Demeter bejegyzését olvashatják. Az ember, aki felkel, csak azért, hogy az általános terhek után végre maga válassza meg mit vesz a vállára (ez esetben hátizsákot, sátrat, járulékos egyebeket), buszjegyet vált, és a Villányi borvidék felé tart, mazsolává aszalva magát a már kora reggel is karcos melegben, kicsit ki is szárad, mire leszáll Nagyaharsányban és akkor döbben rá, hogy aki mögött, előtt utazott, azzal tölti majd el a következő napokat. Azzal, amit ő is, meg a másik is választott. Kimerülten, dehidratálódva keresi a helyi borokat. Ez az egyik, amiért jött. Ezért szokott le a sörről, egy i...

Most pedig egy-két alapvetés, miről ismerszik meg a katlant beszélő. Elsősorban nevet, magán is nagyon tud. De nagyon kell is tudjon. itt érhető tetten a kapcsolata az örkénnyel. Új szintre addig nem léphet, amíg ezt nem tudja. Aztán az értelem keresés bűvkörében él. - Az Ördögkatlan Fesztivál keddi naplóját Dudás Demeter írta. Beszéljük a magyart. Az egyik legszerteágazóbb gondolkodást igénylő nyelvet. Így élünk, perlekedünk, gúnyolódunk, udvarolunk, és heccelünk mindennap. Metsszünk növényt, nevelünk gyereket, bizony még szitkozódunk, és színházat is csinálunk. De ki ért itt Örkényül? A mai napon még nem sejtette a Katlan egyre népesedő társadalma, azok, akik tavaly óta sem lettek normálisabbak és ragaszkodnak olyan furcsa szabályokhoz, mint például az egymásra figyelés, a közvetlenség és kimondani is rettegés, a bizalom, hogy azon kívül, hogy tanulnak katlanul, másik nyelvlecke is vár rájuk. Ránk. Rám. Örkény István önéletírásában arra buzdít, hogy elsőként mi számítunk, mármint az...