ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

FIGYELEM, HŐSÉGRIADÓ! A NAGY MELEG MIATT EZ A PROGRAM A VYLYANRÓL ÁTKERÜL ZÁRT TÉRBE, A MOKOS PINCÉSZETBE! Régóta hívjuk-várjuk, és most, a tizedikre jön: Krasznahorkai László lesz az idei Ördögkatlan egyik díszvendége. A Kossuth-, Man Booker- és Aegon Művészeti-díjas író barátaival érkezik, Keresztury Tibor lesz a beszélgetőtárs, Víg Mihály, a Krasznahorkai-forgatókönyvekből készült Tarr-filmek zeneszerzője pedig hozza a gitárját… Szóval nagyszerű délután várható a Vylyanon augusztus 5-én! Előbb egy BESZÉLGETÉS tanúi lehetünk, majd FELOLVASÁS következik (az író talán épp új művéből a Báró Wenckheim báró-ból olvas nekünk). „… nagy a változás bennem, kétségtelen. Az életkörülményeim, a helyhez kötöttségről kialakított véleményem gyökeresen megváltoztak. A Sátántangó írása idején, amely jóval megelőzte a publikáció évét, tehát a 70-es években az volt az elképzelésem, hogy én megváltoztathatatlanul ide, a magyar ugarba vagyok belerögzítve. Egy efféle helyre, mint amilyenben most ...

A Katlanban Csokonai és egy kortárs író A csurgói Csokonai Református Gimnázium és a Jelenkor a házigazdája annak az irodalmi beszélgetés-sorozatnak, mely egy iskolai programból nőtte ki (és föl) magát a Katlanig, egészen pontosan a Vylyan-teraszig. „Az asztalnál Csokonai és egy kortárs író” elnevezésű, egy éven át tartó programból az Ördögkatlanig utazik az asztal, utazik rengeteg ananász (vajon melyik Csokonai-vers miatt?), utaznak a lelkes csurgói refis diákok és a résztvevők közül három(-négy). Vendégünk lesz Darvasi László  író, Kemény István költő és a Keresztury Tibor – Víg Mihály páros, hozzák a magukét: szöveget, muzsikát, ki mit, a csurgói diákok pedig hozzák magukkal névadójukat, kedvenc szerzőjüket: Csokonai Vitéz Mihályt. Lesz itt minden: versek (verspincérek, komoly kínálattal),  dalok (főleg zongorára /Szabadi András/ és gitárokra /Lukács Ádám és alkalmi zenekara/ - 21. századi polbeat),  régi szavak és új szavak (csak meg tudjuk különböztetn...

-- Beszélgetés Keresztury Tiborral -- Kiemelt helyen idézed Tar Sándort A készlet erejéig című köteted elején. Hogyan viszonyulsz a gyakori összehasonlításotokhoz? Zavarba ejtően megtisztelő. Tar Sándor írásművészete nagy hatással volt rám, minden összehasonlítást büszkén vállalok. Az pedig, hogy az emberi tragédiája hova vezetett, az egy ezzel csak részben összefüggő történet. Ez a szociografikus, empatikus, az elesettekhez közelhajoló próza már korán nagyon közel került hozzám. Ha meg kellene neveznem a rám legnagyobb hatást gyakorló kortárs prózaírókat, akkor biztos, hogy az egyik első lenne Bodor Ádám és Esterházy mellett. Ezt a fajta szépirodalmat művelem a legjobb szándékom szerint én is, amelynek van egzisztenciális tétje –egyrészt személyes érintettsége, másrészt valóságreferenciája, vagyis a realitás, az önéletrajziság és a fikció határmezsgyéjén áll. Tar ebben nagyon jó mester volt, A mi utcánk hősei, a kocsmák különböző figurái nála mindig valóságos személyek – nyilván...

Egy sírva vigadós est – világvége három hangra és gitárra a Vylyan teraszán! „A hatvanas évektől máig tartó, egybefüggő alkonyati órán permanens dráma zajlik az összes létező színhelyen, ám mintha a szereplőket vígjátékhoz toborozták volna: mindegyik dől-borul, szorong vagy szórakozik. Így aztán minduntalan abszurd komédiába fordul a tragédia – hol a jeges rémülettől, hol a csillapíthatatlan röhögéstől szorul össze olvasás közben a torok.” Az idézet Keresztury Tibor tavaly (a szerző életének 50. évében) megjelent gyűjteményes kötetének fülszövegéből való, és akinek van füle a fülszövegekhez és szeme Keresztury tárcanovelláihoz (vagy egyszerűen csak olvasta a program címét), az tudhatja jól, hogy a mai este nem a felhőtlen jókedv, de nem is a felhőtlen rosszkedv jegyében, hanem a sírva vigadás szűk sávjában fog zajlani. A zenés irodalmi esten az irodalom Keresztury, a zene Víg Mihály reszortja. Kritikusunk így írt a két művész nemrég debütált műsoráról: „Keresztury olykor szinte stand...