JELENTKEZŐKNEK, VÁRAKOZÓKNAK, REMÉNYKEDŐKNEK, BARÁTOKNAK…!
Csakúgy mondjuk. Megtisztelő, megható és zavarbaejtő a fesztiválra jelentkezők száma és minősége. És még ha tudjuk is, hogy szűkülnek a fellépési lehetőségek, tehát nemcsak nekünk szól a megkeresés, akkor is nagyszerű érzés, hogy akik már felbukkantak a Katlanban, mind jönni szeretnének, és közben özönlenek a levelek azoktól, akik először szeretnének megmutatkozni nálunk. Jönnek a telefonok, esemesek, e-mailek, baráti ajánlók, menedzseri profi cuccok, és igen, sokszor lámpalázat okozó világhírességek a túlparton. És amikor mi, szervezők, a fesztivál egyik jelszavát („Legyünk jók öt napig!”) követni szeretnénk, rájövünk, hogy nem tudunk jók lenni mindenkihez. Mindent szeretnénk egyszerre: hűségesek lenni azokhoz, akik hozzánk hűségesek, tehát kellenek a visszatérő, biztos pontok; szolgálni a minőséget, és a legjobbakat választani; megújulni évről-évre, és felfedezni-felfedeztetni a legjobb új előadást-előadót-alkotót; megtalálni az ismeretlen „senki...