A
divany.hu interjújában többek közt az Ördögkatlanról is volt szó kicsit.
Az Ördögkatlan Fesztivál szervezésében ellátott szereped egyfajta kultúrmisszió? Az Ördögkatlan tényleg egy önzetlenségből, jóságból és emberközeliségből táplálkozó eseménysor minden évben öt napig, amikor közvetlenséggel, de nem gazsulálva barátkozhat egymással pár ezer ember. Úgy, ahogy ezt a kultúrafogyasztó ember naivan, de vágyakozva elképzeli: hogy közben jó bort iszik, jó zenét hallgat, fontos előadásokat lát. Muszáj, hogy legyenek ilyen helyek ebben az országban. Másrészt muszáj, hogy az ember csináljon önkéntes, közösségi dolgokat, mert az szocializálja vagy rakja rendbe az ő saját társadalmi létét is. Sok önkéntes, közösségi dolgot csinálok, szerintem ez tök fontos. Arról nem is beszélve, hogy a Katlan egy igazán összművészeti vállalkozás, aki öt napot tölt ott, az a teljes élményt viszi haza, így válik művészeti kérdéssé minden, ami befolyásolja azt, hogy hogy érezte magát. A közlekedés, a helyszínek kitáblázása és a mobilvécé is, nem csak az előadások vagy a koncertek. Úgy fest, ezt is meg kell tanulni – nehézkesen, de azért szorgosan haladunk. Most jön a nyolcadik alkalom, a nyolcadik lecke.