TÓTFERI

A TRAFÓ és a FÜGE közös produkciója

Titkos Társulat: TÓTFERI

misztériumjáték

A népmesék és ősi mondák vándorló Krisztusa és kísérője, Szent Péter történetei megszámlálhatatlan verzióban népesítik be a szájhagyományt. A darab epizodikus történetei, Tótferi, a világhőse születésének stációi a gyerekek képzeletvilágához hasonlóan tágítják az időt és a teret. 

Kárpáti Péter a Tótferi-ről: „Miközben kultúrák épülnek egymásba, változnak, elpusztulnak, újjászületnek, az emberi képzelet nagy teljesítményei átadódnak. Tehát létezik valamiféle folytonosság, csak a folytonosság tudata nincs meg: hogy amit elképzelünk, azt már mások valamilyen formában, ötszáz, ezer, kétezer évvel ezelőtt elképzelték. (…) Az elpusztult legendák előbányászása ezért fontos számomra. Értékmentés. Például amikor rátaláltam a Krisztus-legendákra és a népi világvége-látomásokra, rögtön tudtam, olyan csodavilágokat ások elő, amelyeket szeretnék behozni a köztudatba, szeretném megmenteni őket.”

Egy kisbabának rengeteg veszélyes próbát kell kiállnia, amíg megszületik. Pláne ha ő Tótferi, a világhőse. Közben a vaddisznók kórusa a padláson énekel, tubán és mosódeszkán kísérik a történetet. A Tótferi a szegénységről és a reményről szól.

„Kárpáti Péter ezúttal a történetek kimeríthetetlen forrásához fordult: a magyar néphagyomány, a népmesék és népi legendák gazdag világához. (…) Igazán attól lesz izgalmassá és egyedülállóvá a darab, ahogy mesteri módon összeszövődik benne hagyomány és lelemény, az évezredeken átívelő, megőrződő mitikus tudás és a jelennek, az ezredvégnek a reflexiója.” (Szűcs Mónika, Ellenfény)

Kárpáti Péter 2009 óta színházrendezéssel is foglalkozik. A Titkos Társulattal az elmúlt nyolc évben tíz előadást hozott létre, több mint 300 alkalommal játszottak, számos hazai és határon túli fesztiválon vendégszerepeltek, és játszottak Párizsban, Berlinben és Koppenhágában is. A Titkos Társulat nem titkos és nem társulat. Előadásaikban más színházak tagjai játszanak, valamint szabadúszók, egyetemisták. Számos korábbi darabjukhoz hasonlóan a Tótferi-t is a Trafóban mutatták be.

Színészek: Stefanovics Angéla, Fekete Ádám, Szabó Zola, Kárpáti Pál, Viktor Balázs, Georgita Máté Dezső, Kárpáti Liza

Dramaturg: Zsigó Anna

Zene: Csizmás András

Látvány: Veronika Keresztesová

Konzultáns: Téri Gáspár

Asztalos: Szabó Sipos Ágoston

Produkciós vezető: Trifonov Dóra

Írta és rendezte: Kárpáti Péter

„Kárpáti Péter (...) rendkívül izgalmas szereposztásban tudta színpadra vinni a Tótferit, meglepően erős alakítások születtek...“ (Fehér Anna, 4MÓZ 6, 24-26*. 17.09.20. szinhaz.net)

„Hóból, pókhálóból, száraz falevélből, pálinka gőzéből meg reménykedésből áll össze ez a játék. S bár a végén teli a padlás vaddisznószalonnával, az egészet mégis szétviszi a szél, s csak az emléke marad velünk. De az nagyon. (…) Talán a fölhasznált alapanyag természetének tisztelgő elfogadása adott erőt Kárpátinak ahhoz, hogy ellenálljon a bevett cselekményvezetések csábításának, s rendezőként is mersze legyen egy olyan dramaturgia szerint építkezni, melynek törvényei talán csak az entrópia jelenségéhez hasonlíthatóak. Nemcsak a tér három dimenziójának irányába tágul itt minden, az idő tekergő féreglyukain át is közlekednek a szereplők. (…) Az a helyzet, hogy van neve ennek a fajta közösségi eseménynek, amit Kárpátiék Titkos Társulata hozott létre. Jogos a misztériumként való meghatározás, hiszen rituáléról van szó. Rítus pedig az, amin múlik valami. (...) Tetszik vagy nem, szent színház ez, mégpedig a brooki értelemben vett szent színház. Aki nem hiszi, járjon utána.” (Gabnai Katalin, Majdnem megszületve. 17.09.13. revizoronline.hu)

Csányi Krisztina képei.