JÓÉJT, SZOMSZÉD!
Magyarországi bemutató - a Nézőművészeti Kft. és az Ördögkatlan produkciója
WILL ENO
JÓÉJT, SZOMSZÉD!
Bob Jones Scherer Péter
Jennifer Jones Mészáros Sára
John Jones Katona László
Pony Jones Parti Nóra
WILL ENO
JÓÉJT, SZOMSZÉD!
Bob Jones Scherer Péter
Jennifer Jones Mészáros Sára
John Jones Katona László
Pony Jones Parti Nóra
Fordító Upor László
Díszlettervező Cziegler Balázs
Jelmeztervező Pirityi Emese
Dramaturg Kiss Mónika
Produkciós vezető Gyulay Eszter
Rendezőasszisztens Fábián Ilona
Világítástervező Mervel Miklós
Jelmeztervező-asszisztens Bessenyei Bettina
Rendező Bérczes László
Kisemberek kisvárosban kis álmokkal és szorongásokkal, kis örömökkel és fájdalmakkal. Will Eno a hiperközelit és a kozmosz végtelenébe táguló nagytotált montírozza össze, s ebből a látószögből nyilvánvaló, hogy minden egyes emberi élet porszemnyi semmi, ugyanakkor a „kisember” sztereotíp közhelyeiről kiderül, hogy azok nem jelentéktelenebbek, mint bármely „nagyember” mindennapos problémái: mi is a szeretet és annak hiánya, mi is a kommunikáció és annak hiánya, mit kezdjünk a halállal, ami folyamatosan árnyékot vet az életünkre, és mit kezdjünk az élettel, amit a közelítő halál szorításában kaptunk a sorstól egy röpke pillanatra? Egy átlagos kisváros átlagos házaspárját (Bob és Jennifer) meglátogatja egy a szomszédba beköltöző átlagos házaspár (John és Pony). Bemutatkoznak:
- Jones.
- Jones.
- Jones.
- Jones.
Látjuk a beköltözés és egymás megismerésének lépéseit, kacagunk a suta félreértéseken, az élni akarás esetlen próbálkozásain, hallgatjuk a bukdácsoló beszélgetéseket. Minden ismerős. Mindenki Jones.
Will Eno létezésünk szakadékába pillant bele – és teszi ezt fergeteges humorral, költészettel és a tragikum mindenkire leselkedő végzetével. Átlagos hősei esendőek és ügyefogyottak, szánalmasak és mulatságosak, de amikor nevetséges és pitiáner problémáikat felülről kimosolyognánk, a szereplőkben önmagunkra ismerünk.
„Jóéjt, szomszéd!” – mondjuk a másiknak, kinek tekintetében magunkat látjuk. A végtelen tér egy szegletében, a végtelen idő töredékmásodpercében felismerjük a közös vízjelet: pont itt, pont most élünk. Felnézünk az éjszakai égboltra, valamelyik csillagon talán Csehov üldögél, és csendesen mosolyog.
Díszlettervező Cziegler Balázs
Jelmeztervező Pirityi Emese
Dramaturg Kiss Mónika
Produkciós vezető Gyulay Eszter
Rendezőasszisztens Fábián Ilona
Világítástervező Mervel Miklós
Jelmeztervező-asszisztens Bessenyei Bettina
Rendező Bérczes László
Kisemberek kisvárosban kis álmokkal és szorongásokkal, kis örömökkel és fájdalmakkal. Will Eno a hiperközelit és a kozmosz végtelenébe táguló nagytotált montírozza össze, s ebből a látószögből nyilvánvaló, hogy minden egyes emberi élet porszemnyi semmi, ugyanakkor a „kisember” sztereotíp közhelyeiről kiderül, hogy azok nem jelentéktelenebbek, mint bármely „nagyember” mindennapos problémái: mi is a szeretet és annak hiánya, mi is a kommunikáció és annak hiánya, mit kezdjünk a halállal, ami folyamatosan árnyékot vet az életünkre, és mit kezdjünk az élettel, amit a közelítő halál szorításában kaptunk a sorstól egy röpke pillanatra? Egy átlagos kisváros átlagos házaspárját (Bob és Jennifer) meglátogatja egy a szomszédba beköltöző átlagos házaspár (John és Pony). Bemutatkoznak:
- Jones.
- Jones.
- Jones.
- Jones.
Látjuk a beköltözés és egymás megismerésének lépéseit, kacagunk a suta félreértéseken, az élni akarás esetlen próbálkozásain, hallgatjuk a bukdácsoló beszélgetéseket. Minden ismerős. Mindenki Jones.
Will Eno létezésünk szakadékába pillant bele – és teszi ezt fergeteges humorral, költészettel és a tragikum mindenkire leselkedő végzetével. Átlagos hősei esendőek és ügyefogyottak, szánalmasak és mulatságosak, de amikor nevetséges és pitiáner problémáikat felülről kimosolyognánk, a szereplőkben önmagunkra ismerünk.
„Jóéjt, szomszéd!” – mondjuk a másiknak, kinek tekintetében magunkat látjuk. A végtelen tér egy szegletében, a végtelen idő töredékmásodpercében felismerjük a közös vízjelet: pont itt, pont most élünk. Felnézünk az éjszakai égboltra, valamelyik csillagon talán Csehov üldögél, és csendesen mosolyog.
Kritikai visszhang Will Eno drámájáról:
„Ilyen mulatságos és megrendítő, csodálatos és furcsa darab ritkán bukkan fel a Broadway-en – ha egyáltalán felbukkan… Eno talán generációjának legegyedibb képviselője. Hangütése emberséges, intelligens, derűs és humorral teli.” (New York Times)
„Eno párbeszédei a sűrítés csodái: a triviális csevegés és az egyetemes mélység elegánsan ötvöződnek bennük.” (Time Out New York)
„Ilyen mulatságos és megrendítő, csodálatos és furcsa darab ritkán bukkan fel a Broadway-en – ha egyáltalán felbukkan… Eno talán generációjának legegyedibb képviselője. Hangütése emberséges, intelligens, derűs és humorral teli.” (New York Times)
„Eno párbeszédei a sűrítés csodái: a triviális csevegés és az egyetemes mélység elegánsan ötvöződnek bennük.” (Time Out New York)