Tágul és átrendeződik az Ördögkatlan. Az „ördög” jelzőt azonban nem tudom hova tenni, mert itt az a valóság, hogy egyszeriben jobb embernek érzi magát mindenki. Hatalmas a forgalom augusztus elején a harkányi úton, s tízből nyolc autónak Nagyharsány, az Ördögkatlan Fesztivál az úti célja, ahol 18 óra után már csak a hátsó kis utcákban lehet parkolni. Felveszek a falu előtt két stoppost, s rögtön rátromfolnak: – Az utóbbi öt évben mindig itt vagyunk, de soha nem volt még ekkora a tömeg, legyen az délelőtti gyerekfoglalkozás, délutáni kiállításmegnyitó, vagy esti koncert. Az egyik szervezőtől megtudom, jó esély van rá, hogy idén elérjék a százezres látogatószámot. Azt már én konstatálom a Narancsligetben a Ráadás koncerten, hogy korban is cserélődik a publikum, mindinkább harmincas az átlagéletkor. A hangulat fantasztikus. Az ismeretlenek is barátként köszöntik egymást, és lehet valami boldogságpermet a levegőben, mert hiába a tülekedés, a harc a bejáratnál, odabent a „vetélytársak”, eg...