Budapestre érkezik a Gát
A gát című előadás budapesti bemutatója január 17-én lesz a Nemzeti Színház, Kaszás Attila termében.
további előadások: január 19. és február 17.
Conor McPherson
A gát
történetek a tűz körül
A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója
Játsszák:
Jack Szarvas József
Valerie Mészáros Sára
Brendan Váncsa Gábor
Finbar Sarkadi Kiss János
Jim Kalmár Tamás
Rendező: Bérczes László
Díszlettervező: Cziegler Balázs
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Fordító: Upor László
Dramaturg: Kiss Mónika
Kaposvári bemutató: 2015. október 2.
Budapesti bemutató: 2016. január 17.
a történet
A helyszín egy világvégi ír kocsma. Itt találkozgat esténként három magányos férfi: Brendan, a fiatal kocsmatulaj, Jack, a „morgómedve” autószerelő és a magának való, jámbor Jim, aki Jacknek segít a garázsban. Hírlik, hogy a régi ismerős, Finbar érkezik egy fiatal nővel, akinek állítólag eladta közelben lévő házát. Finbar is errefelé lakott valaha, de már rég beköltözött a közeli kisvárosba, panziója és családja van, szóval a három „ittmaradthoz” képest karriert csinált. Érkeznek is, és sörrel, whiskyvel, ír tündérmesékkel és rémtörténetekkel eltelik az este. Tulajdonképpen ennyi a „sztori”: komótos beszélgetés és ivás közben észrevétlen belecsúsznak egy olyan hangulatba, amiben mindenkiből kiszakad egy-egy furcsa és titokzatos történet. És maguk sem veszik észre, de életük egy fontos estéjét töltik itt együtt, amikor mindenkiről kiderül, mennyire vágyja a szeretetet, és közben az is kiderül, talán maguk sem hitték volna, de képesek is ezt a szeretetet nyújtani a másiknak. Talán mert egy kíváncsi, szép, szabad és törtszívű nő lépett közéjük néhány órára. Késő van, elköszönnek, minden megy tovább, ahogy eddig, és tudhatjuk, immár minden másként megy tovább.
a rendező
„Nekem való, kicsi, finom darab. Kívül: alig-történés, belül: minden-történés. Módot ad arra a molyolós, piszmogós, aprólékos műhelymunkára, amiben kiderülhet, hogy az átlagos emberek, Akárkik sorsa ugyannyi titkot és mélységet hordoz, mint a közismert hősöké. McPherson azt tudja, amit a hozzám közelálló legjelentősebb drámaírók, Csehov, Pinter, Fosse… tudnak: derűvel és fájdalommal pontosan fogalmaz az emberi kapcsolatokról, magányról, szeretetvágyról. A színpadon számomra a lényeg nem a cselekvés, hanem a történés. A cél nem a titok megfejtése, hanem annak felmutatása.”
(B. L.)