TranzDanz: A csárdás-ápolás művészete

zeneszerző/zenész: Alexander Balanescu (GB)

koreográfus/táncos/látványtervező: Kovács Gerzson Péter

Ez maga a Katlan! Tavaly a „Jövőtánc”-projekten találkoztak (persze ismerték már egymást), és az idén ősbemutatót tartanak. A tavalyi jövő itt van, most van. És még a csárdás is ápoltatik!

Az aranyösvény titkos kapuját strázsáló szárnyas-szarvas, a démon-sámán az örök visszatérés fraktálmintázata követésére szólít fel, hogy végül, mint szomjazó kristályok, gyémántvértben dobbanó szívvel beléphessünk saját szent terünkbe. Dúdoljuk a mélyünkben szunnyadó szkíta-őshun gyökerek zenéjét, hogy újjászülessünk a fényben zendülő közös lelkesedés szikraerdejének üstökösi obszidián-mezején. A lélekmegtartó tiszta forrásba kódolt múlt erejét a mag népe táltososai, a pilisi világhúrt zengető varázsló-tündérek tettre kész hittel töltik fel az örök értéktárakban, ahol összegyűjtik álló és állandó szívfordulópontjainkról a világba való elrendeződés állócsillagának ősi eszközét: a csárdást. A csárdás karbantartási igénye meghatározása esetén háromféle állapotot veszünk figyelembe: fizikai (megkopottság mértéke), műszaki (összetettségi ráta) és korszerűségi (autenticitási koeficiens) állapotot. A csárdás karbantartási stratégiájával kapcsolatos döntéseket az időszerű gazdasági feltételek figyelembevételével, a javítási költségek és a csárdás meghibásodásából eredő veszteségek együttes mérlegelése alapján hozzuk. Az optimumot keressük! Nem helyes a csárdásokat a régi, merev TMK szerint azonos fontosságúként kezelni, differenciált csárdás-karbantartási rendszert kell bevezetni. I. osztályba azokat soroljuk, amelyek meghibásodása pótolhatatlan veszteséget okoz, a II. osztályba tartozik a legtöbb csárdás, ezek egyszerű, kis értékű, alárendelt szerepet játszó, kiszolgáló- és segédcsárdások valamint a selejtezés előttiek.

A csárdás-ápolás művészete két alkotó-előadója egymást inspirálva és kiegészítve nyilatkozik a közös kelet-közép európai gyökerekről, a reggeli kávéról, a humanizmusról, egy jó fotóról, az empátia szükségességéről, a világ megismerésének lehetőségéről (vagy lehetetlenségéről?), a kultúra jelentőségéről, magán-mítoszokról, a bujkáló transzcendensről, a jó sör habjáról… – egészen apró és végtelenül nagy, banálisan hétköznapi és patetikusan ünnepi dolgokról… mindezt egy elvont (elméleti) csárdás karbantartási előírásait tartalmazó ismertetőre hivatkozva.