SATIE-MARATON
 |
| Satie |
24 órán játssza három zenész, Faragó Béla, Futó Balázs és Kerek István Satie művét a palkonyai Faluházban – hogy lesz-e olyan, aki ezt végigcsinálja hallgatóként? Minthogy nem vagyunk normálisak, még ez is lehetséges. Persze az is jó, ha valaki eltölt néhány nyugodt órát egy hűs helyen, vagy hálózsákkal felszerelkezve megoldja az éjszakát – Satie-val álmodni az Ördögkatlanban, nem kell ennél szebb dolog!
Satie ezt a különös zongoraművet valamikor 1893-ban találta ki. Egyetlen témából, s annak egyetlen variációjából áll. Egyetlen hangban van szabadsága az előadónak, egyébként ragaszkodni kell a kottához. Viszont egyéb instrukció nincsen. A tempó, hangerő az előadóra van bízva. Az opust nyolcszáznegyvenszer kell előadni kb. 24 óra alatt, amivel voltaképp közvetett instrukció vélhető, hiszen az előadások száma 24 órára beosztva kiderül, hogy igen lassú tempóban kell előadni. - John Cage kezdeményezésére 1963 szeptemberében New Yorkban több egymást váltó zongoristával 18 óra 40 percen át adták elő. A cím - Bosszantások / Vexations - nem fedi a mű hatását. Az ugyanis az elmélyedt meditáció kísérésére alkalmas.
Erik Satie (1866-1925) igazi megtestesítője a különc, a hagyományokkal az életben és a művészetben is szakító egyéni hangú francia művésznek, zeneszerzőnek. Évtizedeken keresztül zongoristaként dolgozott egy kabaréban, a párizsi Montmartre egyik mulatójában, a Sacré Cour szomszédságában fekvő Le Chat Noir Café (A Fekete Macska Kávézó) nevű törzshelyén. Ő egyike azoknak e korban, akiket a közönség, a mindenható kritika, s nagyrészt a zenei szakma sem értett meg. Zongoradarabjai szinte minimalista eszközökkel, kevés hanggal íródtak. A darabok lebegnek tonalitás és atonalitás között, s mivel azok előadásakor prózai részeket is fel kellett olvasni, Satie egy új, szuggesztív irodalmi-zenei világot hozott létre.
Erik Satie a 20. századi francia zene extravagáns, szürke (öltönyű) eminenciása, az „École d’Arcueil” (Arcueil-i Iskola) megteremtője. Lakásából, melyet 27 éven keresztül nem látott idegen szem, halála után fél tucat, nem használt bársony öltönye került elő, halomnyi zsebkendőjén és esernyőjén kívül. S még ennél is több kiadatlan zongoradarabja. Az öltönyöket Satie bizonyára az Örökkévalóság idejére vásárolta, ahol már írja újabb szókimondó fel-, és megjegyzéseit. Ő, akinél műve szerint a napi inspiráció „10 óra 23-tól 11 óra 47-ig” tartott.
 |
| Faragó Béla |
Erik Satie a 20. századi francia zene extravagáns, szürke (öltönyű) eminenciása, az „École d’Arcueil” (Arcueil-i Iskola) megteremtője. Lakásából, melyet 27 éven keresztül nem látott idegen szem, halála után fél tucat, nem használt bársony öltönye került elő, halomnyi zsebkendőjén és esernyőjén kívül. S még ennél is több kiadatlan zongoradarabja. Az öltönyöket Satie bizonyára az Örökkévalóság idejére vásárolta, ahol már írja újabb szókimondó fel-, és megjegyzéseit. Ő, akinél műve szerint a napi inspiráció „10 óra 23-tól 11 óra 47-ig” tartott.