egy mást

"Itt vagyunk, és mégis máshol vagyunk. Felbukkanunk és eltűnődünk. Közeledünk és mégis...
Valahol elhagytam magam.
Röhögve hajtottam fejem bokájára, miközben azon gondolkodtam, inkább sírnom kéne, ha elmegy.”

Performansz a kizökkenésről; hogy a mindennapok is lehetnek nem-mindennapiak.. pláne a ’nemnormális’ Katlanban!

Formálja Harmath Olívia és Szeri Viktor