Szergej Medvegyev: A fodrásznő - Debreceni Csokonai Színház
Játsszák:
Szűcs Nelli
Trill Zsolt
Tóth László
Kristán Attila
Rendezte: Viktor Rizsakov
Az előadás rendezője a kortárs orosz színházi élet egyik emblematikus figurája, a „Kiszlorod" (Oxigén) elnevezésű színházi mozgalom elindítója, a rendezőként és színházi pedagógusként is ismert Viktor Rizsakov. Korábban Osztrovszkij: Vihar.Opus.Posth című előadása volt látható a Víg Kamaraszínházban, majd Verdi Aidáját állította színre a Csokonai Színházban.
A szakmai zsüri döntése alapján a Fodrásznő nyerte 2010-ben a X. POSZT legjobb előadásának díját, a címszereplő Szűcs Nelli pedig a legjobb női alakítás díját kapta a Maszk Színészegyesülettől.
A boldogság után vágyódó nő sorsának egyetemes problémáit fogalmazza meg a kisemberek tragédiáját gogoli groteszkséggel ábrázoló drámai szöveg, a Fodrásznő. A derűbe, a szeretetbe csomagolt fájdalom, amely a rendező, Viktor Rizsakov színházi nyelvének egyik jól felismerhető sajátossága, az emberi vágyak és a rideg valóság között feszülő ellentmondást emeli költői szintű látomássá. Az előadás minden korosztály érzékeny rétegét képes megszólítani, részvétre és életének újragondolására késztetni.
"...három férfi játssza körül változékony és változatos alakban és stílusban a középpontot színesen birtokló színésznőt, Szűcs Nellit, aki Irinában a végletesen vak, derűsen naiv áldozatot pikáns iróniával ruházza föl. Játékában a rendíthetetlenség egyszerre vicces és melankolikus, zsigeri és reflektált. Trill Zsolt az ő szokásosan elsöprő lendületével több figurát is parádésan mozgat, cikázik líra és kabaré közt, fizikailag és szellemileg is akrobatikus ügyességgel. Kristán Attila egyik fő figurája az Irinával levélrománcot folytató rab, aki egyszerre készül az új életre és az új gyilkosságra. Tóth László epizódszerepei közül tán a fodrászat törzsvendége a legtalálóbb, mert ez illeszkedik a legsimábban a komédiai vonulatba. Mert hát erről van szó: komédiáról. Rizsakov rendezése nem dől be a darab álmélységeinek, melodramatikus felhangjainak; nem is igen látunk ezekből semmit. Kozma András fordítóként és dramaturgként is mindent megtett, hogy a végére indokolatlanul abszurdba hajló darab görcseit feledtesse, ezért aztán nincs más dolgunk, mint ámulni és derülni a négy színész perfekt játékán, derűs örömszínházán." (Csáki Judit – Magyar Narancs)
A szakmai zsüri döntése alapján a Fodrásznő nyerte 2010-ben a X. POSZT legjobb előadásának díját, a címszereplő Szűcs Nelli pedig a legjobb női alakítás díját kapta a Maszk Színészegyesülettől.
A boldogság után vágyódó nő sorsának egyetemes problémáit fogalmazza meg a kisemberek tragédiáját gogoli groteszkséggel ábrázoló drámai szöveg, a Fodrásznő. A derűbe, a szeretetbe csomagolt fájdalom, amely a rendező, Viktor Rizsakov színházi nyelvének egyik jól felismerhető sajátossága, az emberi vágyak és a rideg valóság között feszülő ellentmondást emeli költői szintű látomássá. Az előadás minden korosztály érzékeny rétegét képes megszólítani, részvétre és életének újragondolására késztetni.
"...három férfi játssza körül változékony és változatos alakban és stílusban a középpontot színesen birtokló színésznőt, Szűcs Nellit, aki Irinában a végletesen vak, derűsen naiv áldozatot pikáns iróniával ruházza föl. Játékában a rendíthetetlenség egyszerre vicces és melankolikus, zsigeri és reflektált. Trill Zsolt az ő szokásosan elsöprő lendületével több figurát is parádésan mozgat, cikázik líra és kabaré közt, fizikailag és szellemileg is akrobatikus ügyességgel. Kristán Attila egyik fő figurája az Irinával levélrománcot folytató rab, aki egyszerre készül az új életre és az új gyilkosságra. Tóth László epizódszerepei közül tán a fodrászat törzsvendége a legtalálóbb, mert ez illeszkedik a legsimábban a komédiai vonulatba. Mert hát erről van szó: komédiáról. Rizsakov rendezése nem dől be a darab álmélységeinek, melodramatikus felhangjainak; nem is igen látunk ezekből semmit. Kozma András fordítóként és dramaturgként is mindent megtett, hogy a végére indokolatlanul abszurdba hajló darab görcseit feledtesse, ezért aztán nincs más dolgunk, mint ámulni és derülni a négy színész perfekt játékán, derűs örömszínházán." (Csáki Judit – Magyar Narancs)
