Orgia

Múltszembesítő revü négy öpizódban, naranccsal

Kedves testvéreink, nemzetes asszonyok!
Engedjék meg nekünk, hogy bemutassuk önöknek a Nyilas uralom legdicsőbb pillanatait! Kiváló játszóink ugyan nem színészek, hanem a nemzet tisztogatásának elszánt harcosai, azonban a szórakozás garantált: ha éppen nem a hazaszeretet iránti elkötelezettség áhítatos könnyei ködösítik pilláikat, akkor biztosan pajtadöngető, orkánszerű kacajban lesz részük. Kivételes zsidóvicceink vannak, tényleg. Meg van egy cigányunk, meg egy zongorista zsidónk is.

Kun Páter testvér – Tóth András
Fülemüle testvér, a költő –
Czillich testvér – Gerner Koppány
Boros testvér – Vajda Kristóf
Tütyi, a cigó – Veress Kamen
Straubmann, a zongorán – Dovalovszki Erik

Fény – Rózsa Gabriella, Méhész György
Dramaturg – Cs. Nagy Adrienne
Rendező – Regős Simon

Zoltán Gábor azonos című műve alapján

Tisztelt hölgyeim és uraim! A mai este folyamán bepillantást nyerhetünk a nyilas uralom legdicsőbb pillanataiba. Páter Kun vezetésével műkedvelő kör alakult, mely céljának tűzte ki a háború végnapjaiban, hogy bemutassa a Nyilas Párt hatalomátvétele óta eltelt, hungarizmusban gazdag időszakot, amelynek eseményeit varieté műsorunk nem hivatott térbeli és időrendi sorba tenni. Teszt, tehát most mi is a pontos dátum? Ezt nyilván maguk is tudják: 1945. január, de előadásunk elrepíti magukat a harmincas évek közepére is, és lesznek olyan történetek is, amelyek a közelmúlthoz köthetők! Kedves nyilas testvérek, ma este mindannyian szerepelni fognak a színen… Ne aggódjanak a csodás és lelkes játszók életre keltik magukat a színpadon, önöknek csak nevetni és sírni kell, ha kell…

VÉLEMÉNYEK, AJÁNLÁSOK

Térey János:

„Az Orgia nekem zömmel tetszett a színpadon, Brechtbe oltott Pintér Béla egy kis Pasolinivel fűszerezve, telitalálatok és lyukak vegyesen, ráférne ez a bátor témaválasztás a szuperbiztonsági spílt játszó Katonára rendesen. Hanem Kun páter halálhangú hegedűje hol maradt? Abból lett a pianínó?”

Szabó Ádám, író, költő (Jelenkor):

Reménytelen Orgia
Tegnap este láttam a Reménytelen Csoport előadásában Zoltán Gábor Orgia című regényének színpadi adaptációját. A regény a magyar történelem egy borzalmas epizódját, a városmajori nyilasok 1944 októbere és 1945 februárja között elkövetett rémtetteit dolgozza fel, és egyfelől nagyon fontos alkotás, másfelől irodalmi szempontból nem problémamentes (megítélésem szerint Zoltán másik könyve, a Szomszéd, mely az Orgia kiegészítése, esszéregény-jellege miatt sikerültebb feldolgozása a témának). Pont emiatt is nagy várakozás volt bennem, hogy a vörösmartysoknak mennyire sikerülhet megoldaniuk egy ilyen súlyos téma színpadra vitelét. Őszintén mondom, hogy nemcsak sikerült, de kifejezetten nagy hatású adaptációt készítettek, voltaképpen teljesen sokkolták a nézőteret, ami a téma jellege miatt elengedhetetlen is volt, de egyáltalán nem volt magától értetődő. A srácok tényleg felkavaró darabot hoztak létre, le a kalappal előttük. (Két fiút tudok megnevezni: Regős Simon rendezőt és Kristóf Vajda színészt, aki a nemrégiben bemutatott Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című filmben is játszott, de az általam nem ismert többiek is komoly teljesítményt nyújtottak.) Azért volt ez nagy öröm számomra, mert egyfelől mindig jó látni a tehetség korai megnyilvánulását, másfelől pedig Zoltán Gábor könyvét, illetve annak témáját is fontos lenne minél több emberrel megismertetni, hogy szembesülhessenek a magyar múlt feldolgozatlan traumáival, amelyek pontosan feldolgozatlanságukkal képesek a legerősebben hatni a jelenre. Erre a folyamatra is lehet hatásuk az ilyen daraboknak.

Danny Fruchter, rendező, USA, PA:
(a játék) „... olyan volt, mint egy az apja hátterének és ősei történetének, valamint Pintér Béla előtt való tisztelgés. A téma nagyon veszélyes választás- egy magyar náci gyilkosság- orgia, közvetlenül az 1945-ös összeomlás előtt. Éreztem a rokonságot kabaré-stílussal... Zsigerien hatott a szenvedély, amellyel Simon és színészei megközelítették a témát. A közönségre erősen hatott. A munka nyers volt, időnként amatőr is, de minden pillanatát kíváncsian, érdeklődéssel figyeltem. Sok minden miatt volt ez egy jó emlékeztető arra, hogy mi is a nem konformista művészet és teljes elkötelezettség.”

DÍJAK