Menetfény
Kovács Gerzson Péter / TranzDanz
Díszvendégünk, Kovács Gerzson Péter legújabb koreográfiája a Katlanban!
A TranzDanz legújabb darabja a társulat első bemutatója a Nemzeti Táncszínházban. A produkcióban résztvevő művészek jó része évek óta a TranzDanz darabok szereplője, alkotótársa, így ismét láthatjuk a Harangozó Gyula Díjas Bora Gábort, aki 2010-ben, Gera Anitát, ő 2013-ban és Tókos Attilát, ő pedig 2014-ben kapta meg Az évad legjobb táncosa/táncosnője elismerést, utóbbiak mindketten Junior Príma Díjasok is, és a Menetfényben először vállalt TranzDanz szerepet két nagyszerű táncművész: Gál-Horváth Bernadett és Vida Gábor. A zeneszerző az elmúlt évek TranzDanz produkcióinak (Örök élet termékek, Szimultán ablak, Profana, Deja Vu) visszatérő zenei munkatársa az elektronikus zenei világ ikonikus alakja, Wondawulf (UVCT, Future Music).
A vulkán oldalán leáramló, minden útjába kerülőt magába olvasztó, száguldó hamuár távolról egy látszólag mozdulatlan, puha felhő, hívogató, barátságos cumulus…, nem mozdulnak a hatalmas folyók és az óriáshullámok sem, és állni látjuk az elképzelhetetlen sebességgel pörgő, forgó, közeledő és távolodó bolygókat, csillagokat és galaxisokat. Állni látszik az idő a bagatell hétköznapokban, a súlyos és súlytalan évek során, a dicső múlt egybeolvad a mozdulatlanságban a történelmivé magasztalt jelennel. Innen nézve nem változik semmi, mert a véget nem érő ismétlődések fraktál-mintázatai egyformának tűnnek – miközben tombolva „történik” a világ.
De váltsunk perspektívát „a mindennapi élet és a sors/lét tartományai között”, tekintsünk e mintákra végtelen közelről és távolból, lépjünk ki a történeti időből, hogy megláthassuk az egzisztenciális pillanatot, és vissza, hogy érzékeljük az örök áradást, az „épp most” cseppfolyósságát, a hömpölygő, gomolygó, sodró létet.
Robog az expressz az éjszakában, egyszerre látjuk kintről és utazunk rajta, az ablakain kiáradó gyér fénnyel megvilágítja önmagát és a sínek mentét. Messziről ő is mozdulatlan, ahogy állni látszik a kihalt táj, üresek a sínek melletti városok, önmagunk tükörképe is mozdulatlan a vonat ablakában, de tudjuk, megállíthatatlanul fúrja előre magát a sötétbe. Honnan, hova vezetnek a sínek?
Koreográfus: Kovács Gerzson PéterHarangozó Gyula Díjas, kétszeres Laban Rudolf Díjas, kétszeres Az évad legjobb alkotója díjas
Díszvendégünk, Kovács Gerzson Péter legújabb koreográfiája a Katlanban!
A TranzDanz legújabb darabja a társulat első bemutatója a Nemzeti Táncszínházban. A produkcióban résztvevő művészek jó része évek óta a TranzDanz darabok szereplője, alkotótársa, így ismét láthatjuk a Harangozó Gyula Díjas Bora Gábort, aki 2010-ben, Gera Anitát, ő 2013-ban és Tókos Attilát, ő pedig 2014-ben kapta meg Az évad legjobb táncosa/táncosnője elismerést, utóbbiak mindketten Junior Príma Díjasok is, és a Menetfényben először vállalt TranzDanz szerepet két nagyszerű táncművész: Gál-Horváth Bernadett és Vida Gábor. A zeneszerző az elmúlt évek TranzDanz produkcióinak (Örök élet termékek, Szimultán ablak, Profana, Deja Vu) visszatérő zenei munkatársa az elektronikus zenei világ ikonikus alakja, Wondawulf (UVCT, Future Music).
A vulkán oldalán leáramló, minden útjába kerülőt magába olvasztó, száguldó hamuár távolról egy látszólag mozdulatlan, puha felhő, hívogató, barátságos cumulus…, nem mozdulnak a hatalmas folyók és az óriáshullámok sem, és állni látjuk az elképzelhetetlen sebességgel pörgő, forgó, közeledő és távolodó bolygókat, csillagokat és galaxisokat. Állni látszik az idő a bagatell hétköznapokban, a súlyos és súlytalan évek során, a dicső múlt egybeolvad a mozdulatlanságban a történelmivé magasztalt jelennel. Innen nézve nem változik semmi, mert a véget nem érő ismétlődések fraktál-mintázatai egyformának tűnnek – miközben tombolva „történik” a világ.
De váltsunk perspektívát „a mindennapi élet és a sors/lét tartományai között”, tekintsünk e mintákra végtelen közelről és távolból, lépjünk ki a történeti időből, hogy megláthassuk az egzisztenciális pillanatot, és vissza, hogy érzékeljük az örök áradást, az „épp most” cseppfolyósságát, a hömpölygő, gomolygó, sodró létet.
Robog az expressz az éjszakában, egyszerre látjuk kintről és utazunk rajta, az ablakain kiáradó gyér fénnyel megvilágítja önmagát és a sínek mentét. Messziről ő is mozdulatlan, ahogy állni látszik a kihalt táj, üresek a sínek melletti városok, önmagunk tükörképe is mozdulatlan a vonat ablakában, de tudjuk, megállíthatatlanul fúrja előre magát a sötétbe. Honnan, hova vezetnek a sínek?
Koreográfus: Kovács Gerzson PéterHarangozó Gyula Díjas, kétszeres Laban Rudolf Díjas, kétszeres Az évad legjobb alkotója díjas
Táncosok:
- Bora Gábor
- Harangozó Gyula Díjas, Az évad legjobb táncosa díjas
- Gál-Horváth Bernadett
- Gera Anita
- Az évad legjobb táncosnője díjas, Junior Príma Díjas
- Tókos Attila
- Az évad legjobb táncosa díjas, Junior Príma Díjas
- Vida Gábor
zeneszerző: Wondawulf
látványterv: KGP
látványterv: KGP
