ŐSBEMUTATÓ AZ ÖRDÖGKATLANBAN!

Régi vágyunk válik valóra 2016. augusztus 5-én este a beremendi Megbékélés Kápolna előtt, amikor a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal és a Nemzeti Táncszínházzal együttműködésben, Horváth Csaba rendezésében táncszínházi világpremier nézői lehetünk: Bartók Concerto című művét táncolja el a magyar színházi élet egyik meghatározó, független csapata, a Forte Társulat. Egyúttal természetesen élőben hallhatjuk a 20. század kiemelkedő zeneművét, melyet a Hungarian Studio Orchestra ad elő.
BARTÓK BÉLA: CONCERTO
Forte Társulat / Hungarian Studio Orchestra
Rendező-Koreográfus: Horváth Csaba / Zenei vezető: Dinyés Dániel, koncertmester: Bujtor Balázs

„Sohasem írt olyan dallamosan s oly 'közérthetően', mint ekkor, talán sohasem volt tele akkora emberszeretettel és részvéttel, mint ekkor, sohasem tudta úgy összefoglalni életének minden eredményét egy hatalmas szintézisbe, mint éppen ekkor.” (Szabolcsi Bence Bartókról és a Concertoról)
Bartók muzsikája ennek a korszaknak a betetőzése egy utolsó összefoglalása az emberben való hitnek és tisztaságnak még a 2. világháború befejezése előtt 1944-ben. Bartók már nem érte meg a 2. világháború borzalmainak napvilágra kerülését, így darabja bár sötét, zaklatott és szorongó tónusban íródott, a végkicsengése már maga az életöröm és a jobb jövőbe vetett hit igazi megnyilvánulása, s ezzel nagyon sokáig egyike lett a század utolsó pozitív végkicsengésű darabjainak.
Jelmez: Benedek Mari, díszlet: Horváth Csaba és  Mocsár Zsófia ,  fényterv: Payer Ferenc, produkciós vezető: Számel Judit.

Az est első részében Richard Strauss Négy utolsó éneke hangzik el Kolonits Klára tolmácsolásában a Hungarian Studio Orchestra közreműködésével.
RICHARD STRAUSS: NÉGY UTOLSÓ ÉNEKTavasz - Szeptember - Lefekvéskor - Alkonyfényben Kolonits Klára / Hungarian Studio Orchestra / zenei vezető: Dinyés Dániel, koncertmester: Bujtor Balázs
A ciklus címe nem a zeneszerzőtől származik. Az sem egészen bizonyos, az idős komponista valóban ciklussá óhajtotta-e összefogni a 84 évesen komponált dalokat. Tény, 1948. derekán, sok keserű csalódás után némiképp új erőre kapva nagy kedvvel alkotta egyiket a másik után. Először (még májusban) az Alkonyfényben készült el, Joseph von Eichendordff versére, majd az 1946-ban Nobel díjjal kitüntetett Hermann Hesse verseire írott Tavasz, Lefekvéskor s végül a (véletlenül épp szeptemberben) a Szeptember partitúrájára tett a szerző pontot.


Hesse: Tavasz 
Kriptahomályon az álom
nyugodni nem hagyott:
kék szellőd járt a fákon,
illatod és madárdalod.

Nyílt titok ma a lényed,
ékes ragyogása:
ünnepe drága fénynek,
szemem csodája.

És hívedet megismered,
híved csábítgatod,
és tagjaimon végigbizsereg:
itt vagy s boldog vagyok.


Szeptember
Gyász ül a kerten,
surran a szirmon a hűvös eső.
Remeg a csendben:
tudja a nyár, a vége jő.

Levélre levél aranyat
hullat a magas akácról.
Nyár-mosoly döbben fonnyatag,
a kert: álom a pusztulásról.

Rózsáknál elálldogál
a nyugtot váró évszak.
Szeme fénye: apály
pillái elalélnak.


Lefekvéskor
Elfárasztott, ím, a nap,
szívem nyugszik halk örömmel,
bágyadt gyermekként fogad
éji csillagfényt özönnel.

Dolgaid elhagyd, kezem,
felejts, elmém, minden eszmét,
érzékeim - csöndesen:
én itt már csak szenderegnék.

És a lélek szabadon
hadd lebegjen, őrizetlen:
várd őt, varázs-vadon,
ezer új életre leljen.


Eichendorff: Alkonyfényben
Jártunk mi rosszban-jóban,
fogtuk egymás kezét,
pihenjünk most, valóban,
csend honol szerteszét.

A völgyek elnyugosznak,
alkonyhomályon át
illatálmos magasnak
még két pacsirta vág.

Hagyd rájuk a csapongást,
vár ránk a nyugalom:
jöjj, el ne vétsük egymást
ég-föld magányokon.

Tandori Dezső műfordítása






Dinyés Dániel

Horváth Csaba