A NAGYBŐGŐ
Patrick Süskind: A NAGYBŐGŐ
tragikomédia
„Létezhet zenekar primhegedű nélkül, fúvósok nélkül, rézfúvósok, üstdob nélkül, de nem létezhet zenekar nagybőgő nélkül” – ezt mondja egyetlen társáról hősünk, a mindenben középszerű nagybőgős. Egyetlen dolgot űz mesterien: az öncsalást.
Süskind nagybőgőse agglegény ennek minden hátrányával. Egy belvárosi lakásban él, melyet teljesen lehangszigeteltetett, hogy a külvilágot még jobban kizárhassa az életéből. Otthon csak ő létezik a nagybőgőjével és a gondolataival, melyek a monológ során elfogyasztott sör hatására egyre inkább őszinték lesznek. Tipikus nagybőgős: minden gondolata a hangszer körül forog, vagy onnan indul el, és oda talál vissza. Sérelmezi, hogy nagybőgős. Sérelmezi, hogy hátul kell ülnie a zenekarban, hogy nem is hallatszik. Sérelmezi, hogy nem lehet híres szólista, hogy senki nem néz fel rá azért, mert ő egy nagybőgős…
A SZERZŐ
Patrick Süskind Ambachban született 1949. március 26.-án. Leghíresebb műve
A parfüm - Egy gyilkos története című regény 1985-ben jelent meg, amelynek hatalmas nemzetközi sikere azóta is rányomja bélyegét irodalmi pályafutására. A művet 46 nyelvre fordították le és világszerte mintegy 15 millió példányban kelt el. Süskind nagymértékben elzárkózik a nyilvánosság elől. Életéről, munkájáról csak keveset tudni, ritkán ad interjút és alig kering róla fénykép. Számos kitüntetést is visszautasított már, így például a Tukan-díjat és a Frankfurter Allgemeine Zeitung irodalmi díját.
A zenekarban a nagybőgős kell, hogy a legmuzikálisabb muzsikus legyen.
(Beethoven)
RÉSZLET A DARABBÓL
Na már most, apám iránti gyűlöletből elhatároztam, hogy juszt sem leszek hivatalnok, hanem művész; anyám iránti bosszúból azonban a legnagyobb, legnehezebben kezelhető, szólójátékra legkevésbé alkalmas hangszert választom; és hogy anyámat halálosan megsértsem, és ugyanakkor pedig apámat kvázi még a síron túl is jól seggbe rúgjam, mégiscsak hivatalnok leszek: nagybőgőn, eme női jellegű hangszerek legnagyobbikán át jelképesen minden áldott este megerőszakolom a tulajdon édesanyámat, és ez a szimbolikus vérfertőző nemi érintkezés persze minden egyes alkalommal morális katasztrófát jelent.
Játssza:
Hunyadkürti György
Rendező: Sarkadi Kiss János
A szerző engedélyét a DIOGENES VERLAG AG (Zürich) és a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.
AJÁNLÓ AZ ELŐADÁSRÓL:
Mindenki egy céllal érkezett: bepillantani egy nagybőgős életébe, akinek még a nevét sem tudjuk. Egy ismeretlen, idős zenész szürke életét nézni másfél órán keresztül. A nagybőgős pedig csak mesél, mesél és mesél. Illetve iszik is, hiszen valami eszméletlen mennyiségű a folyadékvesztesége. Beavat bennünket magánéletébe, munkájába, vágyaiba, a világról alkotott képébe. Részt veszünk egy rögtönzött zeneművészeti gyorstalpalón is, olyanon, amilyet az iskolában biztosan nem tanítanak, miközben ismert zeneszerzők néznek ránk vissza szúrós tekintettel. Hősünk beszél hozzánk, a hangszeréhez, Sarah-hoz, a mezzoszoprán operaénekesnőhöz és az aranyhalához is. Mi pedig figyelünk, mert ez a szürke alak már nem is tűnik olyan szürkének többé. Úgy isszuk szavait, mint ő a sört. Elhisszük neki, hogy a nagybőgő a legfontosabb a zenekarban, és azt is, hogy a legförtelmesebb hangszer, amit valaha kitaláltak.
A monodrámát Hunyadkürti György játssza. A tőle megszokott profizmussal alakítja a nagybőgőst. Csináljon bármit a színpadon, mi vele együtt nevetünk, vagy ha úgy adódik, összeszorul a szívünk. Ott ülünk vele a hangszigetelt szobában, és általa egy estére mi is nagybőgőssé válunk.
