VÁLTOZÁS!!! KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ

FIGYELEM, HŐSÉGRIADÓ! A NAGY MELEG MIATT EZ A PROGRAM A VYLYANRÓL ÁTKERÜL ZÁRT TÉRBE, A MOKOS PINCÉSZETBE!

Régóta hívjuk-várjuk, és most, a tizedikre jön: Krasznahorkai László lesz az idei Ördögkatlan egyik díszvendége.

A Kossuth-, Man Booker- és Aegon Művészeti-díjas író barátaival érkezik, Keresztury Tibor lesz a beszélgetőtárs, Víg Mihály, a Krasznahorkai-forgatókönyvekből készült Tarr-filmek zeneszerzője pedig hozza a gitárját… Szóval nagyszerű délután várható a Vylyanon augusztus 5-én!

Előbb egy BESZÉLGETÉS tanúi lehetünk, majd FELOLVASÁS következik (az író talán épp új művéből a Báró Wenckheim báró-ból olvas nekünk).

„… nagy a változás bennem, kétségtelen. Az életkörülményeim, a helyhez kötöttségről kialakított véleményem gyökeresen megváltoztak. A Sátántangó írása idején, amely jóval megelőzte a publikáció évét, tehát a 70-es években az volt az elképzelésem, hogy én megváltoztathatatlanul ide, a magyar ugarba vagyok belerögzítve. Egy efféle helyre, mint amilyenben most ez a beszélgetés zajlik, soha nem tettem volna be a lábam. A szolgák közt éltem, magam is szolgaként, egy a névtelen senkik között, és jó volt úgy a rosszban, hisz sehogyse lehetett volna jó. Mi csak a legolcsóbb kocsmákba jártunk. Persze, ez a többes szám csalárd módon eltünteti azért, hogy még abba a milliőbe se illettem bele. Mert azért, ha beléptem a 70-es évek egy ilyen büdös, mocskos kocsmájába, akkor alig fordult elő, hogy ne szólt volna oda legalább egy figura, hogy na, bazmeg, Jézus Krisztus, te meg mi a faszt akarsz itt. De utána nem dobtak ki rögtön, ráadásul csendes, alkoholban elmerülő fiatal férfiú voltam, és mivel a számlát azonnal kellett fizetni a pultnál, és fizettem, ameddig bírtam, ezért hivatalosan sem tettek ki – egy eset kivételével – sehonnan. Ma pedig egy efféle kocsmába nem tenném be a lábam. Már nem tartozom oda, az italom már nem a kevert sörrel, nem élek egyedül, és teljesen mindegy, hol vagyok ezeken a helyeken kívül, mert mindenütt egyformán feltalálom magam. És elfogadom, hogy minden teljesen idegen.” -
litera.hu

Ezt követi a TEMETÉS AZ EBIHALBAN, azaz Keresztury Tibor és Víg Mihály délutáni estje arról, hogy mi az isten zajlik itt, és hogy van-e élet a víg végnapok után.

„Dél van. Megkondul egy harang. Rendíthetetlenül áll a zászlócsattogásban a seprűjére támaszkodó asszony, a Kárpátok őre, és a teve. Várják a további fejleményeket.”