Felnőttek játéka
Nem akarok hazamenni. Ragozhatnám ugyan a dolgot, mennyire jó itt nekünk (nagyon), de inkább arról kellene mesélni, hogy miért. Kezdjük a borokkal. Isteniek! Az ember nyugodt szívvel eldöntheti, milyen módon kívánja elfogyasztani a megvásárolt mennyiséget: Kulturáltan – a Vylyan teraszon. A helyi arcokkal összecimborálva-anekdotázva két decis üvegpohárban (amiből vasárnap délután gépi narancsot isznak a gyerekek) – Kisharsányban. Fesztivál-üzemmódban (sokat, gyorsan) – Nagyharsányban. Állítólag kiváló borospincék vannak Palkonyán is, de az elmúlt három nap alatt még nem volt hozzájuk szerencsém. A nagyharsányi Szoborpark pedig egyszerűen nem a borozásról szól. Hanem a frenetikus Braindogs-ról, az ötvenéves Háy-ról, Bérczesről, a legjobb beszélgetésvezetőről és leginkább a tegnapi re-DNS-ről, Kovács Gerzson Péter villámokkal és mennydörgéssel körülölelt koreográfiájáról. Persze vannak olyan civilizációs luxustermékek (országomat egy hátmasszázsért!), amikre gondolkodás nélkül elcserélné...