Felnőttek játéka

Nem akarok hazamenni.

Ragozhatnám ugyan a dolgot, mennyire jó itt nekünk (nagyon), de inkább arról kellene mesélni, hogy miért.

Kezdjük a borokkal. Isteniek! Az ember nyugodt szívvel eldöntheti, milyen módon kívánja elfogyasztani a megvásárolt mennyiséget:

Kulturáltan – a Vylyan teraszon.

A helyi arcokkal összecimborálva-anekdotázva két decis üvegpohárban (amiből vasárnap délután gépi narancsot isznak a gyerekek) – Kisharsányban.

Fesztivál-üzemmódban (sokat, gyorsan) – Nagyharsányban.

Állítólag kiváló borospincék vannak Palkonyán is, de az elmúlt három nap alatt még nem volt hozzájuk szerencsém. A nagyharsányi Szoborpark pedig egyszerűen nem a borozásról szól. Hanem a frenetikus Braindogs-ról, az ötvenéves Háy-ról, Bérczesről, a legjobb beszélgetésvezetőről és leginkább a tegnapi re-DNS-ről, Kovács Gerzson Péter villámokkal és mennydörgéssel körülölelt koreográfiájáról.

Persze vannak olyan civilizációs luxustermékek (országomat egy hátmasszázsért!), amikre gondolkodás nélkül elcserélném a sátram, meg a reggeli sorbanállást az amúgy is visszataszítóan koszos zuhanyzó előtt. Aztán mégis elillan a panaszkodás.

Barta Edit