Maradnék aznapos

 Lajstrom következik. Pöttöm és kevésbé pöttöm élményeim füzére – nehogy rám fogják, hogy csak helyesírás ellenőrzőként katlankodom. Csütörtökön barátkozásra ösztökélt minden. Játékra, lendületre, incselkedésre. Így buzdított az appalache-i kilométerek ízével telt kisharsányi ivókút. A lyukasztógép Garamvári Gábor fotókiállításánál szintén. Vajon ő tudja, hogy képei nemes felvigyázója a sportpszichológiától a tájépítészetig mindenhez konyít? A stoppolás hasonló terep – bár ebben nagyon tehetségtelen vagyok. Nem is beszélve a Siegaléktől hazafelé tartó busz tonhalkonzerv-szerű tömöttségéről. A biztonságiak táborát erősítő Dénesről is kiderült, hogy virradat idején passziója mindenkit bográcsgulyásra invitálni. A sátorcipzárazás pedig a látszatnál nehezebb művelet.

A regisztrációsok hangosbemondója humorára ébredt ("Mostmár tényleg indul a busz Palkonyára.", illetve "Kati néni most megy el a szóróanyagokért."). Borossék pincéjében leapadt a zsíros kenyér készlet – részint két éhenkórász macska hibájából. Buszszínházas potya körútról uzsgyi Braindogs-ra. Pilledtek, talpra, zsibong az Ice Cream Man! A nemes cél érdekében az önkéntes és írnok szekció is kitérhet hatásköréből: végtagjainkat négy égtáj felé dobtuk, a „csendesülős” koncert rekedésig éneklősbe fordult. A messze hagyott topánomért hamar múlt az aggodalom. Derű mos át, örömittasság – aludni nem merek, nehogy elragadja a másnaposság.

Remélem Réka, Panni, Zenkő, Ági, Csilla és Zsolt – akik Tompa Andrea tanítványaiként érkeztek Kolozsvárról – hasonló ízzel ecsetelik majd saját fesztiválélményeiket. Mától velük bővült az esszé-osztag.

Szemessy Kinga