Helyben vagyunk

A Romungró Fiúk olyan zenét játszanak, hogy nem tudod eldönteni, min utazol épp. Mész a dallal, képzelődsz.. Néha csak úgy érzed, egy szekéren ülsz a zenészek között, picit a szél is fúj, viszont a kényelmetlenség zavar. Máskor berúgós motorbiciklin pattansz a sofőr mögé, és a kanyarban a cipőd kopik a fékezéstől, de bármikor ismételnél. Avagy olyanok, mintha egy repülő landolása után nem kellene másra figyelni, minthogy egy taxi téged vegyen fel elsőnek, és minél hamarabb érj oda, ahol várnak rád. Egyszer vonatzakatoláshoz hasonlít. A fiúk hangja olyan tájra hív, ahol mezítlen talpak találkoznak – a fűben fekve kevés olyan dolog számít, amihez nem egy másik ember kell.

Nincs olyan nap, hogy egy kicsit ne lehetne őket hallgatni – mindig máshol bukkannak fel. Egy kicsit, ezt kiemelném, mert a sok zenélés ára, hogy megy el a hangjuk. Találjuk meg őket, amíg lehet!

Szabó Julcsi