ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

Egyszer volt, hol nem volt… egy kereskedőnek volt három lánya. Amikor egyszer hosszú útra indult, megkérdezte őket, mit hozzon nekik ajándékba. Az első ékköves diadémot kért, a második kristálytükröt, Mása, a harmadik egy csodálatos tűzpiros virágot, amelyről álmodott. A kereskedő egy elvarázsolt kastélyban megtalálta a virágot, ám a kastély félelmetes urának fogságába került. A szörnyeteg megengedte, hogy hazamenjen, ha valamelyik lánya eljön helyette. Mása vállalta… Ebben a mesében minden attól válik széppé, gyógyító erejűvé, hogy a lány meglátja és megtalálja a szépséget, ami a szörnyben rejlik. A szépség és a szörnyeteg történet eredeti, orosz változata ez. A gyerekek fokozatosan empátiával fordulnak a félelmetes és taszító szörny felé. Először félnek, amikor megjelenik a szörny, majd kacagnak, amikor a szörnyeteg humoros, emberi oldala fokozatosan megmutatkozik. Aztán megsajnálják, mert megértik, hogy milyen rossz lehet neki kitaszítva, magányosan. A kezdetben oly meghatározó...

Élőzenés mesejáték egy felvonásban Rendezte: Tóth Géza Előadják a Karaván Művészeti Alapítvány színészei Banyamesék című produkciónkat óvodásoknak, és kisiskolásoknak ajánljuk. Az előadás keretében három rövid (két székely és egy orosz) népmesét láthatnak a gyerekek. A meséket bábok segítségével adják elő a színészek. Nem paravánt használnak, hanem ők is láthatók, így színészi játékkal, mimikával válik színesebbé a humoros előadás. A színészek a gyerekeket játékosan bevonják a történetbe. A pletykás asszony Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember meg egy asszony. Ez az asszony szeretett nagyot mondani és jókat hazudozni, de még jobban szerette mindezt letagadni. Az ura egyszer csak megunta a sok hazudozást, és elhatározta, hogy megleckézteti a feleségét. Egy reggel az ember nem akart felkelni az ágyból, és hosszas kérlelésre elárulta az asszonynak, hogy ő bizony egy tojást tojt az éjjel, de meghagyta neki, hogy senkinek el ne mondja. Az asszonynak csak ennyi kell...

A Karaván Művészeti Alapítvány régi törekvése, hogy az előadásaiban megnyilvánuló társadalmi mondanivalót mint potenciált fokozottan érvényesítse. Aki ismeri eddigi tevékenységüket, tudja, hogy ezt többféle módon meg is tették az elmúlt években. 2010-ben helyzetgyakorlatokból létrehoztak egy ötven perces roma témájú előadást Hétköznapi show címmel, majd egy év múlva a darabon több módosítást végrehajtva jött létre A show folytatódik. Újszerű, figyelemfelkeltő, a nézőket aktivizáló eszközökhöz nyúltak. Természetesen arra voltak kíváncsiak, milyen hatást vált ki az előadás a nézőkben. Az előadásokat ezért moderált beszélgetések követik a nézők és az alkotók között. Az előadásban azt nézhetjük végig, hogy egy 18 éves roma fiú a nevelőotthon kapuján kilépve némi pénzzel a zsebében és nagy reményekkel a szívében hogyan próbál érvényesülni a nagyvárosban. A keret egy show, amelyben a fiú a játékos, a főhős. A feladatok az élet mindennapi helyzetei: lakáskeresés, munkakeresés, munkahely,...

JAJAJJAJAJAJAJAJ EZ A KONCERT TECHNIKAI OKOKBÓL ELMARAD!!!! HELYETTE: PASO! A kezdetektől szokatlan út jellemzi a Les Touffes Krétiennes zenekart. Az utcáról felfedezve őket, az elmúlt tíz év alatt, az Hurlements d’Léo, a Les Fils de Teuphu, a Les Chevals, a Raoul Petite, a Babylon Circus, a Mabreuch, vagy éppen a Les Têtes Raides forgatagából kikerülő tagok végül újító formációval drukkoltak elő.  Két, valószerűtlen találkozásokkal és zenei-kulináris utazásokkal teli év után, melynek során több mint 600 koncertet adtak Franciaországban és külföldön egyaránt (USA, Oroszország, Ukrájna, Svájc, Csehország, Magyarország, Németország, Ausztria, Spanyolország, Belgium...), a keresztény muffok újra itt vannak, jobb formában, mint valaha, egy kifejezetten so fresh (exciting !!) show-val! Vidám őrület és könnyed groovy, ez a változó geometriájú bombabanda a tisztán egyszerű rock, a soul vagy éppen a diszkózene ritmusain ráz szét és össze minket; a legcsúcsabb örökzöldeket feldol...

A Kanizsa Csillagai nevezetű együttes 1993-ban alakult nagykanizsai oláh és beás cigány fiatalokból. Horváth Zoltán az együttes vezetője gitáron és buzukin játszik, táncol, énekel. Felesége Horváth Zoltánné "Ibi" énekel, táncol. Gyermekeik Horváth Zoltán cajonozik és táncol, Horváth Laura énekel és táncol. Az együttes vezető öccse Horváth Sándor énekel, tamburán és gitáron játszik. Ibolya öccse Havasi Attila táncol, kannázik, kanalazik és szájbőgőzik, Szatmári László hegedűn, kontrán és nagybőgőn játszik. Az együttes fellépésein a Magyarországon élő cigányok kultúrájából lovári, beás és romungro népdalokat, szatmári, erdélyi és zempléni cigánytáncokat ad elő cigány hagyományőrző népi viseletben. Jelenleg azon kevés együttesek közé tartoznak az országban akik a beás népcsoport dalait, táncait ápolják, és megismertetik a világgal. Az együttes bejárta koncertjeivel Németországot, Franciaországot, Spanyolországot, Svájcot, Olaszországot, Csehországot, Ausztriát, Szlovéniát, Ro...

BUDAPEST JUHÁSZ GÁBOR és GYÉMÁNT BÁLINT lemezbemutató koncertje a Vylyan Teraszon 2010. január 22-én, védnökünk, Cseh Tamás születésnapján történt: ültünk az éppen azon az estén Tamásról elnevezett színházteremben, és hallgattuk Juhász Gábor gyönyörű gitárjátékát, amint a maga módján megemlékezett az Énekesről. A nagy Dalt (és persze mennyi-mennyi nagy Dal van még), a Budapestet játszotta. Nem tudhattuk, akkor talán még Juhász Gábor sem tudta, hogy 2012 nyarán egy egész lemez indító dala lesz ez a bizonyos, és hogy ezt már tanítványával, Gyémánt Gáborral együtt játssza majd – előbb egy stúdióban, augusztus 2-án pedig a Vylyan Teraszon. Minden szép lesz aznap délután: a táj, a muzsika, a legendás dal újraéledő emléke. Budapest. „Már több mint húsz éve budapesti vagyok, történetem van itt. Sőt, hosszú történeteim. Szeretem a Városliget nyugalmát, a fürdőket, a romkocsmák nyüzsgését, a budai hegyek hullámzását" - vallja a lemezről Juhász Gábor, aki egyben alkotó- és el...

Régi idő 1966-ban születtem Füleken, Nógrád és Gömör határán, a mai Szlovákiában. Jelenleg családommal Losoncon élek. Tizenéves koromtól foglalkozom fotográfiával.  Gyermekként kedves pillanataimban szívesen megállítottam volna az időt. Olyan szerkezetet szerettem volna bírni, birtokolni, amivel ez lehetséges. Azóta is sokat gondolkodom időn és időtlenségen.  Hiszen mi az idő? A tudat aspektusa, aminek segítségével rendszerbe szedjük emlékeinket? Talán, lehet, elképzelhető. Hérakleitosz folyó-metaforájában a pillanat az idő folyóján hajózó történés. Van értelme megállítani ezt a hömpölygő, örvénylő folyamot? Sokszor ez jut eszembe, mikor beállítom a fényképezőgépemen a megvilágítási időt és exponálok. A képről aztán visszanéz rám az elmúlt öreg pillanat, a régi idő. Gyetvai Zoltán… hol máshol, mint a Mediawave főhadiszállásán, a Kovács Udvarházban!