Budapest Bár (interjú a Kikötő Online oldalról)

„TÁNCOLNI REGGELIG”

BESZÉLGETÉS FARKAS RÓBERTTEL


Varga Zsófia
A 2007 óta koncertező Budapest Bár eddig főként a ’20-as, ’30-as évek zenéihez nyúlt vissza. Májusban megjelent albumuk, a Hoppá! a sanzonok, kuplék mellett a rock and roll, a swing vagy épp a reggae világát vegyíti „budapest bárosan”. Az augusztus elején az Ördögkatlan Fesztiválra látogató zenekar vezetőjével, Farkas Róberttel beszélgettünk.
Legutóbb Egerben, előtte Tihanyban játszottatok. Jól sikerültek a koncertek?

Nagyon jó hangulatú volt mind a kettő. Egerben a Borfesztiválon játszottunk, Tihanyban pedig a Bujtor István Szabadtéri Színpadon léptünk fel, ahol már visszatérő vendégek vagyunk. Itt a látvány sem utolsó: a színpad mögött terül el a Belső-tó, amire a koncert alatt rálát a közönség.
Úgy tudom, Tihanyban játszotok még a nyáron.

Augusztus 5-én megyünk újra Tihanyba, akkor a színházi verzióval, amit Pál Kálmán rendezővel hoztunk létre a pesti Katona József Színházban. Annak ellenére, hogy a Budapest Bár elsősorban nem színészekből, hanem zenészekből áll, arra gondoltunk, egy-két jelmezzel, díszlettel vizuálisan is alátámasztanánk a koncertélményt, erősítenénk a számokat. Az előadás a zenekar öltözőjében játszódik, ahol az énekesek két színpadra lépés közben kifújják magukat.
A színpadon a zenélés mellett mindig játszotok színházat is: az énekesek egy bárasztal mellett bort iszogatnak, beszélgetnek, szórakoznak, közben figyelik az előadást. Nemcsak előadók, de saját nézőitek is vagytok egyben.

Igen, ezzel a régi kávéházi hangulatot szerettük volna feleleveníteni. Így tulajdonképpen minden zenész folyamatosan szerepel, aktívan részt vesz a produkcióban, s ezzel nemcsak a közönséget, de egymást is szórakoztatják, biztatják. Minden énekesben van színészi ambíció, így váratlan, de mindig inspiratív jelenetek jönnek létre. Fontos, hogy ne váljon szét az asztali jelenet és a zenekar produkciója, a néző ne csak az egyikre fókuszáljon, hanem a kettő inkább erősítse egymást.
Térjünk vissza egy kicsit a kezdetekhez. Mi indította el a Budapest Bárt?

Feleségemmel, Gáncs Andreával, aki egyben a zenekar producere is, sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne a cigányzenét kicsit megújítani, felfrissíteni. A húszas-harmincas években aranykorát élte a kávéházi cigányzene nagyvárosi hagyománya. Éjszakai élet, szórakoztatás, élőzene - ezek voltak a kulcsszavak a Budapest Bár alapításakor is. A zenekar kvartettként indult, de hamar felmerült az ötlet, milyen érdekes lenne olyan énekesekkel feldolgozni a ’30-as, ’40-es évek zenéit, akiktől nem megszokott, hogy cigányzenekar élén állnak. Alternatív-és rockénekeseket kerestünk meg, eleinte csak egy album elkészítése volt a cél. Négy éve ilyenkor készült el az első lemez, ami annyira jól sikerült, hogy kétszer is bemutattuk a Katona József Színházban. Rögtön elkapkodták a jegyeket, ez szerencsére azóta is így van. Sorban jöttek a felkérések, s hamarosan kiderült, mindenki benne lenne a folytatásban.
Sok koncerteteken voltam már; a nézőtér mindig tele van és nem csak egy korosztályt látok - idősek, fiatalok ugyanúgy táncolnak, éneklik a szövegeket. 

Fontos, hogy a Budapest Bár ne csak az idősebb korosztályhoz szóljon, hogy a fiatalok is megismerkedjenek ezzel a zenei világgal. Nemrég játszottunk a Volt Fesztiválon, ahol igencsak meglepődtünk, amikor szembesültünk vele, hogy húsz évesnél idősebb nincs a közönség soraiban. Jó volt látni, hogy érdekli a fiatalokat, hogy tudják és éneklik a szövegeket, hogy a zenekar hatására előszedték a régi számokat. Színházi vagy fesztiválkoncerten családokat is látunk - nagyszülők mesélnek szülőknek és unokáknak arról, régen ki, miért és hogyan énekelte ezeket a dalokat. Azt hiszem, generációkat tart össze a Budapest Bár.
Az énekes egyéniségekhez formálódik inkább a zenekar képe, vagy egy egységes, „budapest báros” elképzelést követnek az énekesek?

Egymást alakítjuk. Mi is figyelünk rá, ki milyen személyiség, de ők is várják a reakciókat a zenekartól. A számválasztás is így működik: mindenki keresgél, több dalt hozunk, amik közül nagyon keveset kell elvetni. Ez az együttműködés az első albumnál volt a legnehezebb, de az utolsó albumunk bizonyítja, hogy összeértünk, megtanultunk egymás nyelvén beszélni.
Új albumotok, a Hoppá! stílus-és formabeli ugrás is egyben.

Az első három album a ’20-as, ’30-as évekről szólt. Most nem csak stílusban, de korban is továbbléptünk. Mozgatta a fantáziánkat, mit lehet kezdeni pl. a ’80-as évek alternatív, underground zenéjével, hogyan szól az Európa Kiadó vagy a Trabant „budapest bárosan”, de reggae, swing is felkerült az albumra. Sok olyan zenét dolgoztunk fel, amit cigányzenekar még nem játszott, ezeket hegedűvel, bőgővel, jellegzetes cigány hangszereket emeltük ki az underground világból. Németh Juci dala, a Chase the Devil alapvetően reggae-nóta, amit a legautentikusabb cigány hangszerekkel, kanállal, kannával kísérünk. Az olyan emblematikussá vált dalokhoz pedig, mint amilyen az Akácos út – ami nekem is az egyik nagy kedvencem-, valami különlegeset akartunk hozzáadni, így lett tangós a hangzásvilága.
Az új album dalai szólalnak majd meg az Ördögkatlan Fesztiválon?

Igen, a nyári programunkban főként az új album anyaga dominál, de azért a nagy kedvenceket sem felejtjük el… 

Hogy emlékeztek a tavalyi koncertre? Volt ördögkatlanos hangulat?


Volt! Különösen tetszettek a helyszínek, az óriási szabad terektől az egészen eldugott, apró pincékig. Rengeteg jó koncert, előadás, jó kis hangulatok mindenhol. Mindig kikapcsolódás, ha egy ilyen típusú fesztiválra megyünk el. Nem szól egymásra két zenekar, nem egy másik színpadról jön a hangzavar, hanem csönd van, a közönség adja az alapzajt. Tavaly közbeszólt a kisördög, mert eleredt az eső a koncerten, de aztán előkerültek az esernyők, és végül mind együtt énekeltünk az esőben…
Idén is maradtok még a fesztiválon?

Még nem tudom, elég sűrű a programunk, de azért remélem, hogy így lesz. Tavaly átsuhantunk megnézni Boriskát a Specko Jednóval, Tibiék kifestettek egy helyet, ott is voltunk. Tibivel arról beszélgettünk, hogy a Katlan végre egy olyan fesztivál, ahol felszabadultan jön-megy az ember, ami nem arról szól, hogy több ezren legyenek. Zajlik az élet a falvakban, az utcán, a kocsmában és mindenki megtalálja azt, amit jól esik nézni, hallgatni.
Mennyiben más fesztiválon játszani, mint egy koncertteremben vagy egy szórakozóhelyen?

A színházi koncerteken mindenki táncolni akar, ha lehet táncolni, akkor meg sokan inkább leülnének. Egy fesztiválon mindenkinek teljesül a kívánsága. A másik, hogy egy olyan helyen - mint pl. Tihany -, ahol egy este csak egy zenekar játszik, tényleg oda lehet figyelni, nem kell azon gondolkodni, miről maradsz le éppen. Az sem mindegy, hogy milyen műsort állítunk össze. A fesztiválokon fel kell venni a ritmust, ott nem lehet melankolikusra venni a figurát. Kevés lassú számot játszunk, inkább sodrós, lendületes koncertet adunk, ilyenkor mindenki felszabadultabb.
Mik a terveitek erre a nyárra, illetve a jövőre nézve?

Jövő héten több zenekarral együtt Tusnádfürdőre utazunk, utána sok olyan kihívás áll még előttünk, mint amilyen a Liszt-maraton volt, ahol a Liszt Ferenc Kamarazenekarral játszottunk rapszódiákat, majd közösen saját számokat. A Szigeten a Rádió zenekarával játszunk együtt, ami azért érdekes, mert leginkább elektronikus zenekarokat hívtak, mi pedig főként akusztikus hangszereken játszunk. A sok nyári koncert után augusztusban tartunk egy kis pihenőt, de utána ősszel az új albumból is szeretnénk egy színházi előadást készíteni, ami majd a zenekar huszonnégy óráját követi végig.
Ti 60-70 éves slágereket dolgoztok fel, sokat közülük örökzöldnek hívunk. Szerinted ma van olyan előadó, olyan zene, ami ugyanígy izgalmas marad a következő generációk számára?

Minden kornak megvannak azok a dalai, amik arra ítéltetnek, hogy tovább éljenek. Ahogy ma is, ezeket később is előveszik majd teljesen más műfajból érkező zenészek, énekesek. A Quimby, a Kispál dalai szerintem ilyenek.
Hogy nézne ki a Budapest Bár, ha konkrét hely lenne a fővárosban?
Mindenképpen frekventált helyen lenne, valahol a belvárosban. Piros-fehér kockás abroszokon házias vacsora várná a vendégeket. Legalább reggel négyig-ötig nyitva tartana, olyan hely lenne, ahol élőzene szólna, idős, fiatal együtt mulatna. Ott lehetne szórakozni, táncolni reggelig.


Forrás: Kikötő Online