„Jó lenne így élni”

A Quimby idén negyedik éve nyitja meg az Ördögkatlan fesztivált. Ennek alkalmából Kiss Tibivel, a zenekar énekesével beszélgettem a lassan húszéves együttes jelenéről, közelgő szülinapjáról és persze a Katlanról.  

-Ahogy végignéztem az elmúlt féléveteken, elég mozgalmasnak tűnt. A Kicsi ország című  új albumotok bemutató koncertjei, Európa-körút, filmforgatás és közben készültök a Quimby  huszadik szülinapjára... Te is így érzed?

-Igen, valóban zsúfolt, de igazából már két-három éve ilyen az életünk. A közeljövőben éppen ezért majd tartunk egy kis szünetet, leállítjuk a szekeret, megetetjük a szamarat és visszamegyünk a próbaterembe kreatívkodni. De addig is rengeteg dolgunk van, sok mindent kell még befejeznünk míg végül zárunk egy nagy szülinapi bulival.

-Ezt hogyan tervezitek?

-Kilencvenegy őszén lépett föl a zenekar először Quimby néven, ezért idén ősszel akarunk rendezni egy bulit, egy igazi közösségi eseményt, ez lesz a szülinapunk. Fél éve ötletelünk és keressük rá a helyszínt. Most úgy tűnik, végül is a Sportcsarnok lesz belőle, mert oda rengeteg ember befér. Játszottunk már ekkora közönség előtt fesztiválokon, de olyat, hogy mi találjuk ki az egésznek a menetét, látványát még nem csináltunk. Most ez a feladat, hogy úgy rakjuk össze, hogy illjen hozzánk és az alkalomhoz is, és a közönségünk is meg legyen elégedve. Tulajdonképpen ez egy új kihívás a számunkra. Nem hiszem, hogy rendszeresítjük az ilyen jellegű koncerteket, de erre az alkalomra szeretnénk valami speciálisat csinálni.

-A film, amit forgattok úgy tudom, szintén a huszadik születésnapotokra készül. Láthatjuk majd a bulin?

-Azt nem tudom még, hogy le lesz-e ott vetítve, de az biztos, hogy készen lesz addigra. Lehet, hogy egy kicsit hosszú lenne a sportcsarnokban bemutatni, mert egy másfél-két órás dokumentum jellegű filmmel készülünk. De az a terv, hogy az emberek, akik majd eljönnek velünk ünnepelni, hazavihetik a szülinapi ajándékcsomagunk részeként, amely még más apróságokat is tartalmaz... Persze azt nem ígérem, hogy mindenki kap majd egy szelet tortát, ezt ennyi embernél elég bonyolult lenne megoldanunk... Aztán a szülinapunk után egy kicsit standbyra tesszük a zenekart és a sok rohangálás, koncertezés után lazítunk és töltődünk majd egy keveset. Ez néha szükséges, és jól is esik.

-Apropó rohangálás. Milyen volt a májusi Európa-körutatok?

-Szuper. Más országokba, más közegekbe menni... Irgalmatlan élmény. Kicsit olyan hangulata volt a koncertjeinknek, mintha tíz évvel ezelőtti Quimby fellépések lennének zsúfolt kis klubokban. Kivéve Londont, ahol egy nagyobb helyen játszottunk. Nagyon bírtuk az egészet. Úgy gondolom, ennek lesz még folytatása.

-Berlinben végül kétszer is felléptetek...

-Igen, koncert közben kitaláltuk, hogy mi lenne, ha másnap, vasárnap adnánk egy teljesen más műsort. Így aztán a végén bemondtam, hogy akinek van kedve, jöjjön el rá. Így is lett. Mi pedig leültünk és csináltunk egy vasárnapi sziesztázós, ülős, fekvős, improvizálós koncertet. Nagyon jól sikerült.

-Ilyen „ülős” koncerteket itthon is szoktatok adni, ugye? Gondolok itt a Teátrum koncertjeitekre például a MÜPA-ban vagy a Vígszínházban.

-Igen, ezeknek inkább bizonyos időközönkénti turnéi szoktak lenni. Az első ilyen fellépéssorozat a Teátrum 1 nevet viselte, aztán jött a második, és most volt a Teátrum 3. Ezeknél a műsoroknál a Quimby zenéje valamilyen dramaturgiai szálra van felfuttatva, és az egész egy sokkal szcenikusabb, színházasabb köntösbe kerül.  Idén még lesz egy ilyen fellépésünk a tihanyi Szabadtéri Színpadon.

-Gondolom a nyaratok sem eseménytelen...

-Van dolog az tény, megyünk jobbra-balra. De a nyár általában ilyen. Szerintem most jó utazni, próbálni úgysem szeretünk nyáron, mert elviselhetetlen meleg van a próbateremben. Inkább turnézunk, a helyszíneken jammelgetünk.

-Van idejük ilyenkor a tagoknak a saját projektjeikre?

-Sajnos, ahhoz azért elég sűrű a nyarunk. A Quimbynek mindig prioritása van a zenekari tagok életében. De emellett természetesen megvan a magunk saját kis világa. Van aki tanít, van aki más zenekarokban is zenél... Ilyesmik.

-Neked például ott a festés. Dolgozol éppen valamin?

-Igen, éppen a WC-t festem metál rózsaszínre... De ezen kívül sajnos kevés időm van rá. Mert számomra csak úgy jó valamit csinálni, ha el tudok merülni abban a  világban. Így válik a dolog izgalmassá, érdekessé... Ha nem tudok belemélyedni, akkor nem az.

Volt egy épület installációs, festős happeningetek például Cseh Andrással és Háy Jánossal tavaly az Ördögkatlan fesztiválon. Idén is készültök valami ilyesmivel?

-Igen, kitaláltuk, hogy befejezzük még azt a szobát, amit tavaly elkezdtünk. És van ott még több helyiség is, amit ki lehetne festeni. Tulajdonképpen az Ördögkatlan legendát, a térség mítoszát dolgozzuk fel képekben. Úgy gondoljuk, hogy ez a kezdeményezés indítása lehet egy programnak, és később bármikor, bárki folytathatja a törődést a falu épületeivel.

Előző évben, mint a fesztivál egyik díszvendége, végig lent voltál. Hogy tetszett?

-Azt gondolom, hogy aki egy szép, emberi, családias fesztiválra vágyik, annak az Ördögkatlan tökéletes. Egy kicsit olyan, mint Kapolcs a  kezdeti időkben... Akárkivel beszélgettem ott, mindenki akart jövőre is menni. Nekem az egyik kedvenc fesztiválom. Persze van, aki ezt szereti, van, aki azt... De szerintem üdítően más, mint azok a nagy bungee jumpingos bulik, amiket megszoktunk.
Ezen kívül pedig nagyon tetszik a gondolat, hogy felhívjuk az emberek figyelmét erre a kicsit szegényebb, de gyönyörű térségre, megmutassuk nekik, hogy léteznek ilyen falvak, mint Kisharsány, Nagyharsány, Palkonya. Itt nagyon szép és jó dolgokat lehet csinálni, odavinni a kultúrát, művészeket, befogadókat. Én magam Nagyharsány környékén laktam... Nagyon kedvesek voltak az emberek, a fesztiválozók és a helybeliek egyaránt. Mindenki sokkal közvetlenebb, barátkozik, beszélget, ráér. Az ember egy picit úgy érzi, mintha vendégségbe menne... Mintha egy barátja meghívta volna a nyaralójába.

-Tavaly volt saját bulitok az Ördögkatlanon, felléptél a Budapest Bár koncerten, és csináltatok egy Tom Waits estet a szoborparkban... és ezek csak a zenei projektjeid voltak. Idén mit tervezel?

- Még nem tudom, hogy mennyit leszek lent idén. Két napot biztosan, de nagyon remélem, hogy hármat is. Újra lesz Quimby koncert és Budapest Bár. Ezeken kívül több időm lesz napközben a ház festésére, és ott is forgatni fogjuk az együttes huszadik születésnapjára készülő filmet.

- Volt ami a tavalyi programok közül különösen tetszett?

Persze, több minden is, például Pepének és Kapának a szereplései vagy Rátóti Zoltánnak a Házasságon innen és túl előadása. De sajnos, mivel számos programban részt vettem, sok mindenről lemaradtam, ami érdekelt volna. A Firewatert például én ajánlottam a szervezőknek, de nem tudtam elmenni a koncertjükre, pedig mindenki szerint szuper volt. Szerintem azért ilyen jó az Ördögkatlanon a program, mert jó ízlésű szervezők állítják össze, sokkal kreatívabban az átlagosnál. Szeretem az olyan fesztiválokat, amelyeknek van valamiféle koncepciójuk és szeretnének értéket teremteni, képviselni, megmutatni. És az egész Ördögkatlan erre van felfűzve. Ezért olyan dolgokat is bátran tudok ajánlani ezen a fesztiválon, amiket nem ismerek, mert nincsenek töltelék programok. A szervezők azon agyalnak, hogy a művészet, vagyis a programok legyenek a középpontban, és ezek köré épüljön az infrastruktúra, ne pedig fordítva. Van egy látomásuk arról, hogy mit szeretnének, és ezért sokat meg is tesznek. Így olyan fesztivál jön létre, ahol az ember azt érzi, hogy jó lenne így élni a hétköznapokban is.

Waliczky Annamária