Semmi szédítő magasság, semmi rémisztő mélység

Az Ördögkatlant csak a második napon kezdjük, fájó szívvel ugyan, de lemaradunk a Manoyáról és a Quimbyről. De aztán a Quimby-koncertről megtudjuk, hogy quimbys volt – semmi meglepetés, nem is fáj annyira.
Az első említésre érdemes koncert a Szabó Benedek és a Galaxisoké. A korábban a Gyökkettő zenekarban és Zombie Girlfriend néven zenélő és zenei újságíróként is tevékenykedő Szabó fiatal kora ellenére öreg rókának számít. Az e néven kiadott két lemeznek jellemzői a rövid, tulajdonképpen a dalszövegek hosszára szabott dalok. Az első számtól egyértelmű, hogy pörögnek a srácok, elég komolyan zúznak, pedig a lemezek sem voltak visszafogottak. Néhány körrel megnyújtják számaikat, így van idő ugrálni. Akusztik pank, gondolom valamelyik szám kapcsán. Néhol dühös – de nem agresszív –, ám többnyire feelgood generációs szövegek, hozzáillő egyszerű, megkapóan eszköztelen zenével. Komoly reményeim fűződnek hozzá, a ’90-es, ’00-ás évek meghatározó alterzenekarai eltűnőben-megszűnőben: a Kispál után nemrég a Heaven Street Seven is feloszlott, az a gyanúm, Benedek lehet az egyik trónörökös. A Jelenkor cikke a Katlan könnyűzenei kínálatáról itt olvasható.