„Tegye fel a kezét, aki csak azt várja, hogy valamiért feltehesse a kezét!”

 - Quimby koncert, Ördögkatlan fesztivál

„Nyithatnánk-e mással, mint Kiss Tibiékkel?” – szól a fesztivál honlapján lévő programleírás. Nem csoda, hogy nincs több információ a zenekarról, hisz már évek óta Quimby koncert nyitja az Ördögkatlant a nagyharsányi focipályán, így senkinek sem kell bemutatni őket. Ez szinte már hagyomány.

Itt valahogy minden másképp történik, mint egy klubkoncerten vagy másik fesztiválon. Nem tudom, hogy a helynek vagy a zenészek kötődésének köszönhető, de Nagyharsányban teljesen más atmoszférájú egy Quimby koncert. „Remélem, a fesztivál nevéhez hűen be tudunk fűteni ma este!” – kezdett neki Kiss Tibi a koncertnek.

Hangtalan gitárok, szakadó húrok, hőség és még sincs hátraarc. A kezdeti nehézségeken hamar túllendült a zenekar és a közel két órás koncert alatt rendesen befűtöttek a katlanozóknak. Elképesztően felemelő érzés a megszokott egy órás fesztivál koncertek után egy jóval hosszabb koncertet meghallgatni, végig énekelni és táncolni. Mint mondtam, itt minden más, mint máshol. „Ma éjjel semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen…” Nincs lökdösődés, nincs pogó, nincs külön „b” közép, és nincsenek olyanok se, akik csak a Most múlik pontosan-t vagy az Autó egy szerpentinen-t ismerik. És ha már itt tartunk, nincs Most múlik pontosan sem!

A nagyharsányi focipálya este 11-re olvasztótégellyé változott, együtt énekelt a fiatal tini lány és az idős házaspár is a tömegben. Nincsenek kivételek. Megfér egymás mellett a rocker és a költő, a fejpántos fesztivál style-os lány és a bőgatyás, szakadtpólós is. Talán ez a mezítlábas fesztivál feeling az oka mindennek. A közösségi szellemnek, és annak is, hogy a fiúk ilyen felszabadult, öröm zenével lepték meg a közönséget. „Van itt 3 évnél fiatalabb koncertlátogató? Nekik mondanám, hogy a következő szám a tengerpart fiáról szól. Son of a Beach…” Igazából szóljon a Son of a Bitch. Ezen kívül még a Jön a huzat, a Kivándorló blues, és a kihagyhatatlan Senki se menekül került fel a listára a Kaktuszliget című albumukról. Tehát a koncert nagy részét régebbi számok tették ki, köztük olyanok, mint az Unom, vagy a sajnos igencsak kevéssé játszott Nyina. Mindközül az egyik legszebb Quimby szám.

„Tegye fel a kezét, aki csak azt várja, hogy valamiért feltehesse a kezét!” Hoppá, Leszek ma én a tiéd, és az elmaradhatatlan záróakkord: a Magam adom. Most is a Tőle megszokott energiával és humorral átitatva konferál, pörög a színpadon, mint egy felhúzott búgócsiga és még a legnagyobb hőségben is elegánsan, zakóban és kalapban lépett fel Varga Lívius. Egyértelműen a zenekar legszínesebb foltja, aki garantáltan felrázza a közönséget és az egekbe repíti a hangulatot.

Egy rendkívüli zenekar, megunhatatlan dalok, utánozhatatlan közönség és hangulat, forró nyári éj és hideg rosé fröccs. Hát kell ennél több? Nem is indíthatott volna jobban a 8. Ördögkatlan Fesztivál.

Hetesi Julcsi

forrás: http://www.rockbook.hu/