ÖRDÖGKATLAN FESZTIVÁL

Bérczes László a „másik Magyarországról” és a Törőcsik Maritól lopott szlogenről Az év 360 napján színházban rendez, de van öt másmilyen nap is. Kiss Móni dramaturggal közösen álmodták a dél-baranyai dombok közé az idén jubiláló összművészeti fesztiváljukat. Ilyenkor egyszerre két telefonon beszél, folyamatosan úton van, és közben kifejezetten jól érzi magát. Még néhány nap, és – augusztus 1-jén – felhangzik az Ördögkatlan szlogenje: „Nem vagyunk normálisak.” – Idén tizedszer lesz Ördögkatlan. Néhány éve azt nyilatkozta, nagy a szabadságuk, bármikor abbahagyhatnák. Kilenc év alatt azonban mégiscsak rengeteg elköteleződésük lett és maradt. Hogy állnak most szabadság és kötöttség dolgában? – A világ nem omlik össze, ha egyszer csak nem lesz Katlan. Ketten találtuk ki Kiss Mónival, tehát bármikor abbahagyhatjuk, ha együtt úgy döntünk. De ez egy elv, és az elvek azért vannak, hogy az életben ne működjenek. Szabadok vagyunk száz százalékban, mondjuk, ám közben – szintén száz százalékig – a...

És akkor az ördög egyszer csak előkapta az okostelefonját… OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ. Az Ördögkatlan Fesztiválra pénteken és szombaton érkezik a legnagyobb tömeg. Emlékszem, tavaly lehetetlen volt parkolni, gyalogosan pedig olyan forgalom volt Nagyharsány utcáin, mint a londoni Oxford Streeten. Az idén mintha kevesebben lennének (persze ezt majd kimutatják a látogatottsági statisztikák), meg is állapítjuk, hogy lehet, hogy titokban inkább a tavalyi, kilencedik Ördögkatlan volt a tizedik (?). A beszámoló első részében azokról a helyszínekről ejtettem szót, amiknek jót tett volna még egy kis vizuális hangulat; ám itt ellenpéldának mindenképpen meg kell említenem Both Miklós ukrán udvarát, ami idén a Rácz-háznál kapott helyet Nagyharsányban (az Ősi Udvaron most a Pécsi Bölcsész Udvar rendezkedett be). Az lehetett az ember benyomása, hogy Bothék ismétlik önmagukat, ám a berendezés, az atmoszféra sokkal barátságosabb és otthonosabb volt, az udvarra beköltözött egy komplett romkoc...

Ismerőseim visszatérő kérdésére, miszerint nem unom-e ezt a fesztivált, eddig standard válaszom volt, az idén azonban kissé árnyaltabb lett a helyzet. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ. Sok helyen volt olvasható, hogy az Ördögkatlan Fesztivál szervezői nem akarnak nagy felhajtást a tizedik rendezvény körül, az ideit amolyan best of-nak szánták. (Akkor most ez legyen egy best of beszámoló?) A nagy múltú kulturális események örök dilemmája, hogy mi legyen a hagyományőrzés és a megújulás egészséges aránya. Ahogy egyik évben már írtam, a Katlannak sok ismert húzóneve van, akik idén is visszatértek: Göttinger Pál, Dés András, a Nézőművészeti Kft., Pintér Béla, Kolonits Klára, Dinyés Dániel, Kollár-Klemencz László, a 30Y, a Quimby, hogy csak egy párat említsek. Sok múlik azon tehát, hogy a visszatérő előadók mennyire tudnak újat és mást mutatni a visszajáró fesztiválközönségnek. A TELJES ÍRÁS A REVIZORON JELENT MEG, OTT IS OLVASHATÓ.

Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról / Orlai Produkciós Iroda, Ördögkatlan Fesztivál Felhívom kedves olvasóim figyelmét, hogy a cikk termékmegjelenítést tartalmaz! A lenti tartalom olvasása ajánlott reggelire, ebédre és vacsorára is. A mellékhatásokról és Az étkezés ártalmasságáról Mészáros Máté tragikomikus nagymonológja tájékoztatja a tudatosan, nem tudatosan, és tudatosan nem tudatosan táplálkozó fogyasztókat. Az idei, 10. Ördögkatlan Fesztivál színházi repertoárjában jobbnál jobb színdarabok kaptak helyet. A korlátozott számban elérhető jegyek miatt, isteni szerencse és kedvező csillagállás esetén lehetett bejutni egy-egy áhított előadásra. Nekem ilyen volt Az étkezés ártalmasságáról című monodráma, amit ugyan nyomorogva, de megérte megnézni. A darab valóban egy termékbemutató előadás, a főhős, bizonyos Fibinger névre hallgató kövér flótás – „a nevem Fibinger, a többit látják” –, akit az életáriája haknikörútjának egyik állomásán, egy vidéki művelődési ház színpadá...

A 10. Ördögkatlan Fesztiválon a színházi, irodalmi és komolyzenei koncerteken túl helyet kaptak azok a hazai underground és mainstream együttesek is, kiknek zenéjére minden éjjel megőrülhettek egy kicsit az öt napra Baranyát elfoglaló fesztiválbevándorlók. A fellépők, akár a Kiscsillag Semmi konferencia című új albumán megénekelt dj-k, percenként cserélnek, hogy mindenki hallja a kedvenc ritmusát. A katlan azért is különleges, mert a legtöbb fellépő olyan, évről évre visszajáró banda, akit érzelmi szálak is fűznek a fesztiválhoz. Az itt adott koncertek nem hasonlíthatóak össze az év 364 napján adott bármelyik másikkal. Ezt az is alátámasztja, hogy az előadók így válaszoltak a szervezők azon kérdésére, hogy nekik mit jelent a katlan? A TELJES SZÖVEG AZ ART7.HU OLDALON JELENT MEG.

A Quimby-koncerten a büfésorig ért a tömeg, a záró Kiscsillagon állítólag még többen voltak, én akkor a Budapest Bárt hallgattam Kisharsányban. Mindkét helyen bosszankodtunk aztán a hosszú beállás miatt: nálunk a Kovács udvarházban a színészzenekar, Nagyharsányban a Wombo készülődött túl sokáig. Utolsó nap végre elcsíptem a K2-t egy villánykövesdi ligetben. A bolondos vőfély körül zajlott a szomorú történelem, a svábok kitelepítése s Volksbundba léptetése. Megelevenedett a táj a szomszéd falvak neveivel, Liszkával, Tónival, a gyerekkoromban annyit hallott ételnevekkel, fordulatokkal. A fenti német dallal s az indokoltan kifacsart birtokos személyragozással a „házunkjának” a visszavásárlásáról. Megszólalt a hely, ezzel lett kerek, igazi a katlan, így kapcsolódik a környezetbe, a tájék múltjába, tradíciójába, fájdalmaiba – még ha budapestiek keresik és dolgozzák is fel a helyi történeteket. Így is szép, s nem kevésbé. A szomszéd liget roma koncertjét és a szemben lévő hűvös kocsmát ...