Schön ist die Jugend

A Quimby-koncerten a büfésorig ért a tömeg, a záró Kiscsillagon állítólag még többen voltak, én akkor a Budapest Bárt hallgattam Kisharsányban.

Mindkét helyen bosszankodtunk aztán a hosszú beállás miatt: nálunk a Kovács udvarházban a színészzenekar, Nagyharsányban a Wombo készülődött túl sokáig. Utolsó nap végre elcsíptem a K2-t egy villánykövesdi ligetben. A bolondos vőfély körül zajlott a szomorú történelem, a svábok kitelepítése s Volksbundba léptetése. Megelevenedett a táj a szomszéd falvak neveivel, Liszkával, Tónival, a gyerekkoromban annyit hallott ételnevekkel, fordulatokkal. A fenti német dallal s az indokoltan kifacsart birtokos személyragozással a „házunkjának” a visszavásárlásáról. Megszólalt a hely, ezzel lett kerek, igazi a katlan, így kapcsolódik a környezetbe, a tájék múltjába, tradíciójába, fájdalmaiba – még ha budapestiek keresik és dolgozzák is fel a helyi történeteket. Így is szép, s nem kevésbé. A szomszéd liget roma koncertjét és a szemben lévő hűvös kocsmát szintén csak dicsérni tudom. Nagyszerű találkozások, beszélgetések terepe volt az utóbbi, mint szinte bármely program és helyzet. Az autóban, amelyik felveszi a stoppost, ráismerünk egy régi katlanosra vagy valakink valakijére.  A TELJES SZÖVEG AZ ART7.HU OLDALON OLVASHATÓ.