A RUTIN MEG AZ ÉVEK

Ismerőseim visszatérő kérdésére, miszerint nem unom-e ezt a fesztivált, eddig standard válaszom volt, az idén azonban kissé árnyaltabb lett a helyzet. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
Sok helyen volt olvasható, hogy az Ördögkatlan Fesztivál szervezői nem akarnak nagy felhajtást a tizedik rendezvény körül, az ideit amolyan best of-nak szánták. (Akkor most ez legyen egy best of beszámoló?) A nagy múltú kulturális események örök dilemmája, hogy mi legyen a hagyományőrzés és a megújulás egészséges aránya. Ahogy egyik évben már írtam, a Katlannak sok ismert húzóneve van, akik idén is visszatértek: Göttinger Pál, Dés András, a Nézőművészeti Kft., Pintér Béla, Kolonits Klára, Dinyés Dániel, Kollár-Klemencz László, a 30Y, a Quimby, hogy csak egy párat említsek. Sok múlik azon tehát, hogy a visszatérő előadók mennyire tudnak újat és mást mutatni a visszajáró fesztiválközönségnek. A TELJES ÍRÁS A REVIZORON JELENT MEG, OTT IS OLVASHATÓ.