Időutazások a Katlanon

A 9. Ördögkatlan Fesztivál néhány színházi előadásáról
Szolláth Dávid
Az Ördögkatlan összművészeti fesztivál, könnyű- és komolyzenével, irodalommal, vizuális művészetekkel. Fő erőssége azonban a színház.

Szolláth Dávid írásai a Jelenkor folyóiratban>

Pécsieknek, dél-dunántúliaknak a POSzT mellett az Ördögkatlan nyújt ízelítőt a magyar színjátszás egy-egy évadából. A válogatás színvonalát jelzi, hogy az utóbbi nyarakon több erős, emlékezetes, vagy egyenesen lehengerlő előadást lehetett látni az Ördökatlanon augusztusban, mint a POSzT-on júniusban.
Én csökönyösen arra használom az Ördögkatlant, hogy minél több előadást lássak, és ebben a beszámolóban is ezekről lesz szó. Persze ez azért egy nyári fesztivál váratlan élményekkel, találkozásokkal, finom borokkal, szőlőtőkék közt szaladgáló gyerekekkel. Például időutazás-élmény volt, amikor felismertem, hogy az a zene, amit beszélgetés közben, csak fél füllel hallgatok a Vylyan-teraszon, az bizony a legendás Syrius, valamikor a hetvenes évek mélyéről, ami lehetetlen, és mégis. (Ez volt a Syrius Legacy koncert.) Máskor vicces terrortámadás áldozatai lettünk Villánykövesden, miközben a tűző napon vártuk, hogy bejussunk azEgyasszony-előadásra (Tenki Réka, r.: Paczolay Béla, Orlay produkció). A terroristák (vagy terrorelhárítók?) igazából zenészek voltak, az Óbudai Danubia Zenekar néhány tagja, akik Mozart-kommandót alapítottak. Símaszkos, feketeruhás alakok megtámadták az amúgy is elcsigázott sorban állókat, de a hangszertokokból nem gépfegyvereket, hanem hangszereket kaptak elő, rapid hangolás után „lezavartak” nekünk egy Mozartot, majd kocsiba vágták magukat, és uzsgyi. Az Egyasszonyra ugyan nem jutottunk be, de a Mozart-kommandósoknak köszönhetően nem bánom az egy órás aszalódást a napon. A teljes cikk a Jelenkor oldalán olvasható.