Levelet kaptunk a Szomszédba

Kedves Szomszédok!




A Katlan utolsó napja utáni éjszakán a következő történt velem: a kicsi megébredt, hogy igyon, hát adtam neki vizet, majd újra behunytam aszemem. Az álom már éppen kezdte felfújni bennem nyugtató rózsaszín buborékját, mikor egy csillogó szilánkocska mégis kipukkasztotta azt.



Ejnye! Hát micsoda szilánkocska ez itt? - gondoltam magamban, s ahogy a közelebb vettem, hogy jobban megvizsgálhassam, hát láttam, hogy egy összetört jóérzésdarabot tartok a kezemben. Belelapoztam hát emlékezetem képtárjába, s rájöttem, hogy a kutyás szomszédlány tekintetéből pattanhatott át hozzám, s ekkor egyszerre összeállt bennem az egész história.




Ahogy koraeste hozzátok tartottam nagyobbik lányomért, aki már két napja alig akart eljönni tőletek a Veled Kerek udvarról, hát megszólalt bennem a hála hangja:

» Szívecském! Ugye kedves vagyok én neked?«

» Kedves, persze! Hisz melengetsz engem.«

» Hát akkor adj formát nekem, amiben a bennem lévő odaadásgyerekek visszatérhetnek szülőanyjukhoz! Hisz tudod, ott cseperedhetnek egyedülvalamirevaló érzéssé.«

» Tényleg! Még róluk is gondoskodnom kell, milyen igaz.« - gondoltam.




Így bementem hát a kisábécébe és vettem egy sok kockás milkát meg egy csomag töltött kekszet, hogy azokba beleférjen az összes odaadásgyerek és így vissza tudjanak jutni odaadás anyjukhoz, ahogy a természet rendje szerint annak lenni kell. Elégedetten vittem a hálás édességet a szomszédba, s odaadtam lányomnak, hogy részesedhessen ő is a visszajuttatás örömében.




Ekkor történt a galiba. Én elmulasztottam kiszabadítani az édességeket a csomagolásból. A lányom így persze mit sem tehetett egyebet, minthogy odaadja a két csomagot annak a két szomszédlánynak, akikhez a legtöbb odaadásgyerek tartozott.

De látva a műanyagba zárt, rossz útra terelt gyerekeket, a többiekben lévő odaadás anyai szíve megfájdult, s szilánkot pattintott ki jóérzésükből.S ekkor repülhetett hozzám át az a darabocska is, szemtől szembe.




Hát ezúton szeretném visszajuttatni a nálam maradt jóérzés darabokat a jogos tulajdonosoknak, hogy azok újra beilleszthessék azokat a helyükre.Hiszen valóban mindnyájatok közös odaadása szülte a hálámat és szeretném, ha ebből mindenkihez vissza is jutna a megfelelő rész. Még egyszer köszönöm MINDNYÁJATOKNAK, hogy Grétit ilyen szeretettel fogadtátok és ilyen odaadóan vigyáztatok rá, játszottatok vele!




További minden jót nektek! Remélem a következő Katlanon még találkozunk!

Üdv: Márta