APÁINK KALAPJA
CSEH - COHEN EST, AMI MÁR DÉLUTÁN ELKEZDŐDIK
Augusztus 5-én már délután háromkor érdemes felmenni a Szoborparkba, mert kezdődik a festés-szitázás. Az est jele a kalap, Cohen kalapja, Apa kalapja, de olvasd inkább, mit ír az est házigazdája, Beck Zoli:
Augusztus 5-én már délután háromkor érdemes felmenni a Szoborparkba, mert kezdődik a festés-szitázás. Az est jele a kalap, Cohen kalapja, Apa kalapja, de olvasd inkább, mit ír az est házigazdája, Beck Zoli:
… egy dalnak akkor van jelene, ha játsszák. vagy úgy mondanám inkább, nyomatékkal, hogy játszva van. hogy be akarjuk járni, hogy érteni akarjuk, hogy újra és újra közel akarunk kerülni hozzá. és a dal is úgy mutatja meg sokszínűségét, élénkségét, létezését: hagy minket belebújni, újraírni, eltévedni, hibázni, szeretni. hagy minket játszani.
Cseh Tamás és Leonard Cohen dalai ilyenek. hagyják, hogy szeressük őket, hagyják, hogy megértsünk valamit általuk – magunkból. ilyen estére készülünk szombaton, ahol bodó marci Cohent és Cseh Tamást fest, ahol a kizárólag erre a napra készült mintákat – kalapot: Cohen és apa kalapját – szitázzuk együtt pólókra, táskákra, plakátnak vagy szórólapnak. ilyen estére készülnek a zenészek mind – nem múltat idéznek, hanem jelent csinálnak. mert nem hiszek az emlékezésben, ha az üvegvitrinbe zárt múltdarab. az emlékezés közös jelenlét: és ezek olyan dalok, hogy a szoborparkban még a kövek is megmozdulnak. praktikusan: érkezzetek korán, délután háromtól indul a festés és nyit a szitaműhely (ha nincs nálatok semmi, amire nyomatot készíthettek, nálunk lesznek plakátnak, szórólapnak papírok, meg persze katlan-pólók). és készülünk az estére, kicsit zajongnak a hangbeálláson a zenészek közben. este hattól pedig indul a koncert, és aztán közösen számolunk vissza a végén, hogy Másik János – mindőnk közül a legavatottabb – nem. ezt nem árulhatom el.
Cseh Tamás és Leonard Cohen dalai ilyenek. hagyják, hogy szeressük őket, hagyják, hogy megértsünk valamit általuk – magunkból. ilyen estére készülünk szombaton, ahol bodó marci Cohent és Cseh Tamást fest, ahol a kizárólag erre a napra készült mintákat – kalapot: Cohen és apa kalapját – szitázzuk együtt pólókra, táskákra, plakátnak vagy szórólapnak. ilyen estére készülnek a zenészek mind – nem múltat idéznek, hanem jelent csinálnak. mert nem hiszek az emlékezésben, ha az üvegvitrinbe zárt múltdarab. az emlékezés közös jelenlét: és ezek olyan dalok, hogy a szoborparkban még a kövek is megmozdulnak. praktikusan: érkezzetek korán, délután háromtól indul a festés és nyit a szitaműhely (ha nincs nálatok semmi, amire nyomatot készíthettek, nálunk lesznek plakátnak, szórólapnak papírok, meg persze katlan-pólók). és készülünk az estére, kicsit zajongnak a hangbeálláson a zenészek közben. este hattól pedig indul a koncert, és aztán közösen számolunk vissza a végén, hogy Másik János – mindőnk közül a legavatottabb – nem. ezt nem árulhatom el.
Beck Zoli, az est házigazdája
