FAQ Színház: Mesefolyamok óceánja
Az előadás a Mesefolyamok óceánja című kétkötetes indiai mesegyűjteményt vette alapul szövegkönyvéhez. Az indiai tanmese jellegzetes szerkezeti sajátossága révén, az egyes történeteket egy keretként és egyben gerincként is funkcionáló mesébe szerkesztettük, mely megsegíti az elkülönülést történetről-történetre, és egyben egyfajta sajátos dinamikát is ad a darabnak.
A történetek a szerint lettek válogatva, hogy a néző minél nagyobb keresztmetszetet kapjon a mesegyűjtemény gazdag műfaji sajátosságaiból. Az egymástól elkülönülő etűdöket egy kerettörténet fogja össze, melyben narrátorként jelenik meg egyik főhősünk, a Hulladémon, ki maga mesemondóként narrálja történeteit, egy véget nem érőnek látszó éjszaka során ”áldozatának”, az ország ifjú és nemes lelkű királyának. A király, ki fiatal kora ellenére bölcs, kitartó és igaz szavú, ígérete betartása okán érkezik a közeli őserdő temetőjébe, hogy az immáron tíz esztendeje ajándékokkal elé járuló remete kívánságának eleget tegyen. „Indulj el dél felé. Nem messze, egy magában álló sinsapáfát fogsz találni. Egy felakasztott férfi holtteteme függ a fán. Vedd le, és hozd el nekem.” A tetembe költözött hulladémon különféle tanmesékkel örvendezteti útitársát ezen az éjszakán, melynek tanulságát minden esetben az uralkodó kényszerül megfejteni. A történetek igazságosságról, éleseszűségről, az életet mozgató eredendő érzelmekről mutatnak olykor-olykor absztrahált képet.
A fizikai színházban alkalmazott díszlet és test viszonya igyekszik minél többféleképpen értelmezni, használni ugyanazt a színpadi eszközt, hol díszletként, hol kellékként kezelni. Ez esetben a testek egymáshoz képesti viszonyainak folyamatos változása, annak hömpölygése is több funkciót látnak el, mint a hagyományos prózai színjátszásban. Ez azt eredményezi, hogy kevés olyan pillanat van, ami ne lenne megkoreografálva.
Rendező: Varga Krisztina
Színészek: Árvai Péter, Georgita Máté Dezső, György Zoltán, Kőszegi Mária, Orbán Borbála, Tóvaj Ágnes
Dramaturg: Bodor Panna
Látvány/díszlet/jelmez: Molnár Anna, Tárnoki Tamás
A történetek a szerint lettek válogatva, hogy a néző minél nagyobb keresztmetszetet kapjon a mesegyűjtemény gazdag műfaji sajátosságaiból. Az egymástól elkülönülő etűdöket egy kerettörténet fogja össze, melyben narrátorként jelenik meg egyik főhősünk, a Hulladémon, ki maga mesemondóként narrálja történeteit, egy véget nem érőnek látszó éjszaka során ”áldozatának”, az ország ifjú és nemes lelkű királyának. A király, ki fiatal kora ellenére bölcs, kitartó és igaz szavú, ígérete betartása okán érkezik a közeli őserdő temetőjébe, hogy az immáron tíz esztendeje ajándékokkal elé járuló remete kívánságának eleget tegyen. „Indulj el dél felé. Nem messze, egy magában álló sinsapáfát fogsz találni. Egy felakasztott férfi holtteteme függ a fán. Vedd le, és hozd el nekem.” A tetembe költözött hulladémon különféle tanmesékkel örvendezteti útitársát ezen az éjszakán, melynek tanulságát minden esetben az uralkodó kényszerül megfejteni. A történetek igazságosságról, éleseszűségről, az életet mozgató eredendő érzelmekről mutatnak olykor-olykor absztrahált képet.
A fizikai színházban alkalmazott díszlet és test viszonya igyekszik minél többféleképpen értelmezni, használni ugyanazt a színpadi eszközt, hol díszletként, hol kellékként kezelni. Ez esetben a testek egymáshoz képesti viszonyainak folyamatos változása, annak hömpölygése is több funkciót látnak el, mint a hagyományos prózai színjátszásban. Ez azt eredményezi, hogy kevés olyan pillanat van, ami ne lenne megkoreografálva.
Rendező: Varga Krisztina
Színészek: Árvai Péter, Georgita Máté Dezső, György Zoltán, Kőszegi Mária, Orbán Borbála, Tóvaj Ágnes
Dramaturg: Bodor Panna
Látvány/díszlet/jelmez: Molnár Anna, Tárnoki Tamás
