A SORSZÁMOKRÓL
A korlátozott nézőszámú produkciókhoz (a műsorfüzetben külön jelöljük) sorszámot kell kérni (ingyenes!). A sorszámok az előadás napján az aznapi összes előadásra 10.00 órától kérhetők a nagyharsányi-kisharsányi-villánykövesdi-beremendi sorszámosztó helyeken, valamint játékosan elnyerhetők interneten az okostelefonos applikációnkkal, az Ördögkatlan Sorszámgéppel. Egy személy egy napon maximum kettő előadásra kaphat sorszámot (egy produkcióra maximum 4-et!).
Miért nem játszanak egy előadást többször, hogy mindenki láthassa azt?
A SORSZÁMOS PROGRAMOKAT EGY KÜLÖN LISTÁBAN IS ÖSSZEGYŰJTJÜK:
A sorszámos módszer jár aránylag a legkevesebb bánattal és konfliktussal, ezért kisebb-nagyobb fejlesztésekkel, de ezt alkalmazzuk 2019-ben is.
Valamennyi sorszám hozzáférhető valamennyi sorszámosztó helyen, valamint mód van arra is, hogy sorsolás útján, az Ördögkatlan Sorszámgéppel játszva tetethesse félre magának őket a látogató, és csak napközben, ráérő idejében vegye át.
Alább magáról a sorszámos megoldás szükségességéről néhány, sokak által már ismert gondolat olvasható.
A kiindulópont az, hogy sokkal többen vannak a fesztiválon, ebből következően sokkal többen szeretnének egy-egy színházi előadást látni, mint ahány hely egy-egy színházi helyszínen rendelkezésre áll.
A probléma viszonylag igazságos megoldására találtuk ki a fent leírt sorszám-rendszert.
Az nyilvánvaló, hogy mindazok számára, akik netalántán órákat álltak sorba – és mindezt hajnali fekvés-kelésből abszolválva, álmosan –, és nem jutottak sorszámhoz, nincsen igazságos megoldás. Nem jutottak sorszámhoz: igazságtalanság történt.
E sorok írói minden reggel megtapasztalják (és bármit írnak most, az idén is így lesz), hogy minden egyes póruljárt sorbanálló tudja a tuti megoldást, ezt érthető okokból nem mindig szelíden el is mondja nekik minden alkalommal.
Ezeket ők meghallgatják, a később e-mailen érkezett – abszolút jószándékú – ötleteket elolvassák, elgondolkodnak, majd munkatársaikkal többször értekeznek, és mindig azt tapasztalják, hogy az első eufória után (hiszen nekik is érdekük lenne, hogy a fesztivállátogatók ne őket csesztessék, hanem láthassák, amit látni szeretnének, ezáltal őket, fesztiválszervezőket is szívükbe zárják), szóval az első belelkesedés után, amikor feltűnik a tuti ötlet, rá kell jönni, ez vagy az, miért nem működik.
És akkor jöjjenek a leggyakoribb javaslatok:
Miért csak az adott előadás napján lehet sorszámhoz jutni?! Miért nem lehet akár elővételben, még a nyáron lefoglalni a helyet?!
Többféle okból nem igazságos (és nem is lehetséges) ez az elsőre logikusnak tűnő megoldás:
- nem igazságos azokkal szemben, akik csak hétvégére vagy egyetlen napra tudnak hozzánk jönni, hiszen már az esélyük sem marad meg a bejutásra;
- ha már a fesztiválkezdés előtt interneten oldjuk meg ezt, akkor igazságtalanok vagyunk a helyeikkel, akiknek többsége, Pista bácsi, Rózsika néni és a többiek, nem használnak internetet (és hiszitek vagy sem, a helyiek mindenekelőtt a színházra kíváncsiak);
- nem lehetséges, mert ezekben az alkalmi színházi terekben a játszás napjának reggelén derül ki (dönti el a rendező), mennyien férnek be, azaz mennyi sorszámot oszthatunk (és a rutinos és kitartó színházőrültek tudják, hogy az előadás kezdésekor még megpróbálunk improvizálni, azaz annyi embert beengedni, amennyi csak befér – immár sorszámtól függetlenül).
Miért nem olyan előadásokat hívnak meg, melyek nagy szabadtéri helyszíneken játszhatóak?
Ez részben minőségi, de elsősorban anyagi kérdés. Minden fesztiválszervező tudja, hogy a színház a legdrágább műfaj (díszlet-jelmezszállítás, utazás, hang- fénytechnika, nagyprodukciók színészi honoráriuma, jogdíj…). Musicalek, nagyszínházi produkciók befogadására alkalmatlan az Ördögkatlan, gagyikat pedig nem szeretnénk hívni.
Miért nem viszik ki az előadásokat a focipályára, ahol mindenki láthatná őket?
Ez már naivabb, laikusabb kérdés: nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy minden egyes előadásnak megvan a megfelelő térigénye, illetve hogy így minden egyes esetben meg kellene várnunk a 21.00 óra után bekövetkező sötétedést (és akkor mikor kezdődjön például a Quimby-koncert?).
Miért nem játszanak egy előadást többször, hogy mindenki láthassa azt?
Jogos felvetés. Ha megnézitek a programot, akkor látjátok, majdnem mindent legalább kétszer műsorra tűzünk. De arra is törekszünk, hogy minél sokszínűbb legyen a program, tehát szeretnénk minden napra újdonságot nyújtani. Ezen problémák között egyensúlyozunk, jól-rosszul.
Miért nem extra-pénzért adják a színházjegyeket?
Ez nagyon reális felvetés. Sokat rágódtunk ezen, ugyanis ily módon ki tudnánk védeni azt az érvet, hogy „megvettem a bérletet-napijegyet, tehát jogosult vagyok mindenhová bejutni”. Ezt az érvet számunkra felülírja két másik érv: nekünk, „mezítlábas fesztiválnak”, egyfelől az a törekvésünk, hogy anyagi okokból senki nem maradjon le semmiről, azaz minden legyen olcsó; másfelől a végeredmény csak annyiban változna, hogy mi extra-pénzhez jutnánk, de ugyanannyian jutnának be, és ugyanannyian maradnának kívül, mint a sorszámos módszernél. (Ide kívánkozik egy széljegyzet: e sorok írójának jó ismerőse, nagyrabecsült színikritikus teljes meggyőződéssel állította, hogy elvei szerint a sorszámos megoldás kirekesztés, és elvei szerint csak annyi bérletet és napijegyet szabadna eladni, amennyien az Ördögkatlan legkisebb színházi helyszínén is elférnek – azaz kábé nyolcvanan, ennyien férnek ugyanis a Kovács Udvarház „Istállószínházában”. Ebből a nem túl életszerű javaslatból következően ez a nyolcvan ember őrjöngene például a Kiscsillag koncerten is. Mármint ha mindannyiukat érdekli mind a színház, mind a Kiscsillag… Ennyit az Élet és az Elvek ellentmondásairól.)
Zárszó (ha valaki idáig eljutott az olvasásban, jár neki egy fél-sorszám…): a lényeg nem fog változni az idei nyáron sem. Rengetegen lesznek, akik színházi előadást akarnak látni (és ez nagyon jó), és lesznek, néha nem kevesen, akik nem jutnak be (és ez rossz). És mindegy, mi olvasható itt, utóbbiak mind neheztelni fognak. És mi ezt el fogjuk viselni, mert más megoldás nincs.